Ócska, vagy régi?

Régóta vallom, hogy nem minden ócska, ami régi. Ez az alapja annak az értékmentő szemléletnek is, ami mostanában kezd újra feléledni. Divat lett ismerős és ismeretlenek között is a cserebere. Kinőtte, megunta, rossz méretet vásárolt, ajándékba kapta, de már három másik van otthon, ó, az meg ott a polcon csak porfogó... Ugye ismerős problémák?
Használtat vásárolni egyáltalán nem ciki manapság. Sőt! Micsoda hangulatuk van a zsibvásároknak, vagy nevezzük őket a nevükön: az ócskapiacoknak, ahol találkoztam már profi kincsvadászokkal, amatőr, kezdő árusokkal, a kereskedés, az alkudozás csínját-bínját még csak kóstolgató kisdiákokkal, akik nyári zsebpénzükért üldögélnek, bandáznak és próbálják a kinőtt görkorit, meg a tesó tipegőjét, no meg a dedós játékokat eladni. És vannak vevőik! És van sikerélményük!

Sok szempontból hasznos ez. Nemcsak, hogy trendi dolog, de egyfajta tudatos hozzáállásról is tanúskodik, amikor nem a kuka jut eszünkbe egy-egy szép ruhadarunk láttán, hanem a szomszéd lány; nem a padlás porának szánjuk a régi könyvespolcon sorakozó világirodalom remekeit, hanem az antikváriumosnak. De jó, ha éppen passzol a síkabát a kollégára, amit nosztalgiával veszünk elő a szekrény mélyéről...

Látom, mennyi hasznos akcióval, környezettudatos szemléletformálással bátorítják a településeken élőket a fáradhatatlan ötletgazdák. Itt van ez a Göncöljenek a Földünkért! program. Szellemes és beég az ember gondolataiba már az akció címe is. De a legfrissebb élményem a kaszaperi, az öko sulikezdés, amikor a tanévhez segítik hozzá egymást a falubeliek. Kívánom, nekik is legyen sikerélményük!