Múltkutatók

Csete Ilona

Tisztelettel tekintek mindazokra, akik múltunk megannyi emlékét gyűjtik. Szenvedélyesen keresik padlásokon s pincékben, akár a föld alatt is történelmünk, kötődéseink, életünk, mások életének, emberöltőnyi, vagy évszázadokra visszautaló tárgyait, dokumentumait, vagy éppen a hiányos emlékek közötti összefüggéseket. Egyre többen szeretnék tudni, kik voltak s hol laktak ősei? Mivel foglalkoztak? Izgalmas dolog felmenőink megismerése. Ahogy mondják: a múltad a családfáddal kezdődik.

Találkoztam fáradhatatlanul lelkes, munkában megőszült amatőrökkel, meg professzionális módszerekkel "búvárkodókkal", akik egy-egy témakör, vagy személy nyomába eredtek, levéltárak megsárgult anyakönyvvei között keresgéltek nagy türelemmel, elszántan. Mindig akadt számukra egy újabb nyom, ami rég elporladt emberek boldog, vagy tragikus életének megismerésére ösztökélte a kutatót, a kései utódot. Vagy akadt egy bosszantó hiány (akár a családfán is), egy ős, akiről azonkívül, hogy léteznie kellett valaha, semmit sem sikerül kideríteni, bármennyit fáradozott modern korunk embere. Így vált napjainkra divatossá a családfakutatás.

Örömmel tapasztalom, hogy megjelent egy ifjú generáció. Ők a XXI. századi technika vívmányait is latba vetik, de nem restek, elmennek a nagy idők még élő tanúihoz is. Mindent dokumentálnak. Ők is lelkesek, elszántak. Mások családi kincseiket gyűjtik, és nem csak a maguk örömére. Felajánlják településük gazdagodására. Céljuk, hogy ne váljon a múltunk lomtalanított szemétté.

Múltunk feltárói erősítik a szűkebb környezethez való kötődést, a hajdani örökség megbecsülését. A mi dolgunk, hogy megbecsüljük azokat, akik ebben a munkában közreműködnek.