Kirakós

Szerencsés vagyok, bepillanthattam a régészeti munkába, ami Medgyesegyháza határában folyik. Késő bronzkori erődített település feltárásán dolgoznak a szakemberek, tavaly szenzációnak számított, hogy meglelték az egyetemisták által Helénára keresztelt nő csontvázát. A maradványokat radiokarbonos kormeghatározásnak vetik alá. A vezető régész elmondta, manapság már égett csonttöredékekből is lehet életkort, nemet vizsgálni a modern bioarcheológiai, archeogenetikai kutatások, izotópelemzések révén. 

A fogakból vett mintákból megtudhatják, az illető helyi volt-e, vagy máshonnan települt be; hogy milyen táplálékot fogyasztott. A tudósok rekonstruálni igyekeznek a régmúlt emberi viselkedést, nyomon követve a migrációt, a népességszám-változást, a betegségeket. Válaszokat keresnek arra, hogyan fejlődtek, virágoztak, vagy épp' szenvedtek az egykor élt populációk. Az ókori társadalmak „feltérképezése” nehéz, aprólékos és izgalmas feladat, az információkat ráadásul holisztikus szemléletben kell értelmezni. 

Van, aki szerint nem kell bolygatni a múltat. Én úgy vélem, a leletek felbecsülhetetlen kulturális értékek. Aki igazán nyitott a világra, az szeretné tudni, honnan jött, merre tart. Jövőbe nézni nem lehet a múlt ismerete nélkül. Kívánom, hogy a régészek találjanak még építőanyagot, edényt, csontot Medgyesnél. Bármit, ami mint a jó kirakós, mesél nekünk, mi pedig a tanulságokat levonva, kellő alázattal állhatunk a mai óriáspuzzle-n.