Jó adni

Kapni jó, de adni annál is jobb. Úgy vélem, egocentrikus világunkban, amikor az egyén az önös (önző) érdekét mindenki elé, fölé emeli, az éppen ellenkező példák visszaadják az emberekbe vetett hitet: vannak még érdek, anyagi haszon nélkül is adni, másokért dolgozni, tenni képesek. Olyanok, akik emberbaráti szeretetből, vagy elköteleződésből, vagy szenvedélyből, vagy zsigerből úgy vannak kódolva, hogy adnak magukból.

Megosztják tudásukat, tapasztalataikat, kapcsolati tőkéjüket, de még anyagi javaikon is képesek osztozni. Hoznak áldozatot is, ha kell. 

Ez jutott eszembe most is, amikor olyan rendezvényekről hallottam, olyan programokra invitáltak, amit egy ember ötlete elindított, a család segített, néhány barát velük „összezárt”, majd a jó ügy mellé álltak még ismerősök, hasonló érdeklődéssel, elköteleződéssel rendelkezők, és a hír terjedt. A kíváncsiság fokozódott és kikerekedett belőle valami nagyon jó program, akár egy egész település iránti figyelemfelkeltés. Igen, vannak ilyen jó példák mostanában. Jó látni, hallani, olvasni a visszhangokat, az ötletgazdák felé irányuló bátorítást.

Közhelyesen úgy mondjuk, alulról építkező kezdeményezések ezek. Legyen!

Szerintem meg adni szeretettel, szívből, elvárások nélkül a legjobb dolog. Az adakozás (legyen az bármiféle) erősíti a fiatalabb generációk körében is a valahova tartozás érzését. Összekovácsolja közösségeiket. Én meg örülök, hogy egy ilyen esemény után sok pozitív visszhang erősíti meg a fiatal ötletgazdákat: legyen folytatás is! Mert adni jó!