Gyümölcsszezon

Már hetek óta tombol a gyümölcsszezon. Kezdtük az eperrel, majd jött a korai cseresznye, a málna, a meggy, a ribizli, a pöszméte, a sárgabarack, és így tovább. Ezek nagy kedvenceim gyermekkorom óta, és szívem szerint korlátlanul fogyasztanám mindegyiket. Legnagyobb bánatomra azonban csupán néhány hétig szedhetőek frissen érett formában a kertekből, az év többi időszakára marad belőlük a fagyasztott verzió, némelyikből pedig a befőtt, a lekvár, vagy a dzsem. Nem kell tehát nélkülözni egyiket sem soha, bár kedvem szerint mindig frisset és ropogósat ennék belőlük.

Már totyogóként nagy rajongója voltam nagyszüleim gyümölcsfáinak, és minden évben már a rügyezéstől kezdve az első levelek, majd virágok és a még zöld gyümölcsök felfedezésén át, egészen a finomságok beéréséig figyelemmel kísértem azokat. Volt a kertjükben többféle szilva, nyári alma, meggy, cseresznye, szintén többféle barack, és málna is. Mindegyikről tudtam, hogy mikor érik, és azt is, hogy milyen családi recept alapján készítünk belőle ínycsiklandó falatokat. 

Ezek közül nagy kedvencem máig a málnahab, a mama által eltett meggybefőtt, a naponta fogyasztott baracklekvár, és az utánozhatatlan szilvalekvár, amiben valóban megáll a kanál, és mennyei tepertős papucsok ízesítője. Ezek a gyümölcsök, a fogyasztásuk, és a feldolgozásuk az évtizedek alatt családi hagyománnyá váltak nálunk, amely témában minden generáció szívesen felveszi a fonalat. Mert gyümölcsből soha, és senkinek sincs elég...