2008.11.14. 15:04
A művészetek mecénása lett a székkutasi kisfiúból
A 40 milliárd forintos vagyonú, a húsz leggazdagabb magyar listáján szereplő Kovács Gáborról kevesen tudják, hogy Orosháza szomszédságában, a székkutasi tanyavilágban nőtt fel. Hamarabb tudott biliárdozni, mint a forintokat számolni. Szerencsés és mindig stratégiában gondolkodó embernek vallja magát. Nincsenek újgazdag allűrjei — erről is mesélt hazalátogatásakor.
A bankár életében nőuralom van, imádja lányait
Semmit nem adnak ingyen, a munkamánia, a pörgős, túlvállalt üzleti élet a magánélet rovására mehet — vallja az üzletember. Van három lánya két házasságából, hat éve boldog kapcsolatban él párjával. Nem tagadja, nőuralom van a családjában.— Ezt jól viselem — mondja és közben halkan megjegyzi, miközben igyekszik a hölgyek kívánságait ellesni, álmaikat valóra váltani, ő maga él-hal a művészetekért. Életében a szépség nélkülözhetetlen.Pénzről, üzletről egy szót se — ebben maradtunk, amikor leültünk egy kis múltidézésre egykori iskolájában, az orosházi Táncsicsban. Minek is tennénk, hiszen Kovács Gáborról, a magánvagyonával jól sáfárkodó üzletemberről gyakran cikkezik a sajtó, de kevesebb szó esik arról, milyen út vezetett a dél-alföldi tanyavilágtól Moszkváig, majd a londoni bankvezetői állásig.
— Kakasszék megmaradt nagy szerelemnek. Ott éltem 18 éves koromig a dolgos, tisztességes emberek világában, ahol mindenkinek köszöntünk. Én máig ebből merítek. Telkiben, az erdőben sétálva például előre üdvözlöm a szemből érkezőket. Kakasszéki létemnek köszönhetem, hogy legsikeresebb éveimben is normálisan gondolkodó, egyszerű ember maradtam. Ma is úgy élek, ahogy jól esik és nem úgy, ahogy elvárják. Az életformámmal nem kívánok se gazdagságot, se mást szimbolizálni — summázta véleményét az üzletember a szülőföld adta emberi értékekről, majd magyarázatként hozzáfűzte, Orosházára se sofőr hozta. Igaz, kényelmes, biztonságos autóval közlekedik.
Sorsszerűnek tartja, hogy ő szerencsésebb az átlagnál. Vallja, jó horoszkóppal született, a sikerhez persze szorgalom és alázat is kell.
— Megkaptam minden útravalót a Táncsicsban. Jól ment az orosz, Keller József igazgató ajánlotta figyelmembe a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetét. Ez volt a szovjet elit egyetem, aminek az orosz és az angol nyelvtudásomat köszönhetem. Felvettek a nemzetközi kapcsolatok szakra, a nemzeti bank pedig kiválasztott ösztöndíjasának. Diplomával a zsebemben kiderült, szakmailag semmit nem tudok. Fekete János csapatába kerülve 24 évesen a legjobbaktól tanultam a bankárszakmát, a nyugati hitelfelvételekkel foglalkoztam. Ezután kerülhettem ki Londonba, majd céget alapítottam itthon. Ma már megtehetem, hogy magánvagyonomat menedzseljem és közben szenvedélyemmel, a képzőművészettel foglalkozzak gyűjtőként, mecénásként — fogalmazta meg röviden szakmai karrierjét Kovács Gábor, aki szerint ma az életminőség egyik legpontosabb mércéje az, ha az ember már mások érdekében is használja a vagyonát. Ezt nagyon egyszerűen felelősségnek hívják.
Kisfiúként ő volt nagyapja tanyasi italboltjában a biliárdasztal virtuóza
— A vasútállomással szemben, a kocsma és a bolt szomszédságában laktunk. Ez volt a kulturális, közéleti központ — mondta nevetve, kisfiús mosollyal a szája szegletében Kovács Gábor. — Édesanyám volt a boltos, nagyapám a kocsmáros. Ötévesen kiszolgáltam a vendégeket. Profikat megszégyenítő módon értettem a biliárdhoz. Talán két ember akadt, aki megvert a játékban. Nagyon jól forgattam a dákót, alig értem el az asztalt, de megállás nélkül gyakoroltam.
— Ezt jól viselem — mondja és közben halkan megjegyzi, miközben igyekszik a hölgyek kívánságait ellesni, álmaikat valóra váltani, ő maga él-hal a művészetekért. Életében a szépség nélkülözhetetlen. -->
