Csaba Gábor, a hivatalos vándor

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Csaba Gábor
[/caption]A gyomaendrődi Csaba Gábor szülei bölcsességének, előrelátásának köszönheti, hogy már  gyermekkorában, hétévesen idegen nyelveket tanult. Előbb németet, majd angolt. Középiskolásként határozta el, diplomata lesz.

— A nyarakat külföldön töltötte a család, a 70-es és a 80-as években eljutottam Csehszlovákiába, az NDK-ba, Bulgáriába és Romániába. Mindez hozzájárult a világ iránti kíváncsiságom felkeltéséhez — sorolta a diplomatakarrier előzményeit a fiatalember, akit mindig érdekelt a történelem. A Kiss Lajos Gimnázium diákjaként, a pályaválasztás éveiben derült ki számára, hogy létezik egy diplomatákat képző, nemzetközi kapcsolatok szak a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ahova ráadásul a történelem mellett másik kedvenc tantárgyából, matematikából kellett felvételizni.

— Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy a hivatásos vándorok, vagyis a diplomaták életútját válasszam. A fővárosi éveket megszakítva, egy évet Mainzban töltöttem a Mercedes-Benz helyi lerakatánál gyakornokként, egy közgazdász hallgatók számára kitalált csereprogramban. Diplomásként, amerikai ösztöndíjjal eljuthattam a washingtoni Georgetown Egyetemre, ahol az akkor ott tanító Madeleine Albright volt külügyminiszter kezei között két további évet tölthettem a diplomáciai pályához szükséges ismeretek elsajátításával. 1995-ben kezdődött számomra az igazi munka a Külügyminisztériumban. Később a washingtoni magyar nagykövetség külpolitikai elemzője lettem, oda már feleségemmel, Edittel utaztam, akivel a Külügyminisztériumban ismerkedtem meg, miután hazatért finnországi külszolgálatából — sorolta Csaba Gábor. Öt év után tért haza, hogy betöltse a Külügyminisztériumban az amerikai főosztály helyettes vezetői posztját.

— A Magyarországon töltött újabb öt év Flóra és Gréta születése miatt marad meg kitörölhetetlenül emlékezetemben — mondta büszke édesapaként. Az elmúlt években kevesebb időt töltött Gyomaendrődön családjával. De elárulta, mit jelentenek számára a gyomaendrődi kötelékek.

— Életem legszorosabb barátságai közül több otthon köttetett. Egész életre szóló példákat láttam emberségből, tisztességből, s mindez ma is erőt és tartást ad nekem.

Új-Zélandra is akkreditálták Csaba Gábort, ahol nincs külön magyar nagykövetség. Az elmúlt hónapokban ott is járt, de eljutott Sydneybe, Melbourne-be, Perth-be, Brisbane-be.

— Nincs olyan alkalom, hogy ne mesélnék Gyomaendrődről, a Körösök vidékéről, és ne ösztönözném az ausztrálokat, hogy magyarországi utazásaik során látogassanak el Békés megyébe.  Nagyon jó látni, milyen színvonalú magyar néptáncegyüttesek működnek ma is Ausztrália-szerte, és mekkora közösségteremtő és -megtartó ereje van magyar kultúránknak az óhazától ilyen messzeségben is.

Clintontól dedikált kötetet őriz a könyvtárában
Amikor Magyarországon tartózkodik Csaba Gábor, gyakran ellátogat Gyulára, nagybátyjához. Egyébként is közel áll szívéhez a kisváros, hiszen ott született és töltötte élete első négy évét.

— Szabadságunk nagy részét Gyomaendrődön töltjük a Templom-zugban, szüleim nyaralójában. A vizet nagyon szeretem, sokat úszom, időnként kajakozok, kenuzok a holtágon. Öcsémmel a gyomai teniszpályát is meglátogatjuk, ahol gyermekkorunk nagy részét töltöttük. Canberrában is sok időt töltök a vörös salakon az ausztrál külügyi vezetőkkel és nagykövet kollégáimmal. Bár elsősorban szórakozásról van szó, a tenisz a munka részét is képezi, hiszen jól szolgálja a diplomáciában különösen fontos kapcsolatépítést.

Hobbijaim között említhetem még az olvasást, a zenehallgatást, a filmet és a színházat. Napjainkra a gyerekek könyvtára is tetemes méretűre nőtt. A feleségemmel szép könyvgyűjteményünk van, sok a történelmi és diplomáciai kötet. Az amerikai politikáról és történelemről szóló munka. Féltve őrzöm a korábbi amerikai elnökök, Carter, Ford, George Bush és Clinton angol nyelvű, dedikált önéletrajzait. 

Clinton elnökhöz különleges személyes élmény is fűz, ugyanis közvetlenül 1993. január 20-ai elnöki beiktatása előtt — ahogyan ez az Egyesült Államokban szokás — eljött alma materébe, a Georgetown Egyetemre, ahol én is kezet rázhattam vele.

Izgalmas kaland a család számára két kicsi lánnyal az ausztráliai életforma
Fiatalon, 39 évesen érte Csaba Gábort a megtiszteltetés, hogy nagykövetként dolgozhat a nemzetközi kapcsolatok erősítésén. 2007 szeptemberében egy magyar, kisgyerekes család landolt a canberrai repülőtéren.

— Feleségem számára ez az életforma nem újdonság. Új kihívás viszont, hogy ezúttal két kicsi lánnyal vágtunk bele ebbe az izgalmas kalandba. Hogy a gyereknevelést családjainktól ennyire messze megoldhassuk, hoztunk magunkkal egy magyar segítőt, aki dajkaként él velünk. Így Edit is aktív részese a helyi diplomáciai életnek, és velem tart távolabbi útjaimon. S kedvünket tovább javítja, hogy rengeteget süt a nap — avatott be hétköznapjaikba a családfő.

Canberra a maga 330 ezres lakosságával, más fővárosokhoz képest, kicsi, ám kisgyermekes családok számára ideális. Rengeteg a zöld, nincsenek forgalmi dugók, és a város tele van remek játszóterekkel.

— Természetesen magyar családként élünk Canberrában is. Az összes magyar ünnepet és hagyományt megtartjuk, követjük. Legutóbb, húsvétkor, kislányaink a kertben találták meg első, itteni csokitojásaikat és nyuszijaikat. Helyi érdekesség, hogy az ausztrálok közül többen az ide, a 19. században mesterségesen betelepített és az országban hatalmas pusztítást okozó mezei nyulak helyett a bilbyt, egy itt őshonos, a nyúlhoz hasonló erszényes fajt ünneplik húsvétkor. Valamelyik bokor tövében Flóra és Gréta is talált ilyet.

Dr. Kovács Béla gimnáziumigazgató: — Emlékszem, nagyszerű osztályközösségük volt, valamennyien szakterületük kiváló művelőivé váltak, így Csaba Gábor is a diplomácia terén. Amikor a Kner Imre Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium fennállásának az 50. évfordulóját ünnepelte, egykori diákjaink közül meghívtuk azokat, akik jelentős életpályájukkal példát adhatnak. Csaba Gábor a diplomáciáról, Amerikáról, az EU-ról tartott nagy sikerű előadást.

Rosza Péter gyermekkori barát: — Iskolásként padtársak voltunk, ő a legjobb barátom. Emlékszem, az írásbeli orosz érettségimet a dolgozatáról puskáztam. Élmény vele együtt lenni. Amíg Amerikában élt, megosztotta velem Budakeszin lévő lakását. Az USA-ban is meglátogattam. Önzetlen ember, aki elfoglaltsága ellenére a mai napig közvetlen és kedves mindenkivel. Számomra a legjobb társaság. Világlátására érdemes odafigyelni. Kíváncsi vagyok a véleményére, mert mindenről higgadtan nyilatkozik. Csaba Gábor -->