Jegyzet

2019.05.02. 06:30

Nem könnyű eset

Bódi Csaba

„Dagadt disznó! Húzz innen, vagy fogyj le!” – a nem éppen hízelgő edzői utasítás a tinédzser ifjút szíven ütötte. A sokadik megszégyenítés volt ez a sorban, ezért újdonságként nem hatott, ám a gyermeki lélekben ismételten seb keletkezett. Persze, tudja ő nagyon is, hogy túlsúlyos, de mit tegyen, ilyen az alkata. Alig eszik, ám az is meglátszik rajta. Hiába a példa, hogy a testvére nem ilyen, és néhány év múlva talán ő maga is délceg daliává válik, most még nem ez a helyzet.

Igen, duci. Nincs ezzel egyedül, hiszen más sportágban is előfordul hasonló, mégis bántja, mert a tini­kor ettől függetlenül is kihívások tömkelegét állítja elé. A csapatbeli eredményesség sok mindent elfeledtet, azonban azzal nagyon nehéz mit kezdeni, amikor, noha ott a jó teljesítmény, a fölös kilók újra és újra terítékre kerülnek. Ennek egyenes következményeként pedig jön a kispad, a mellőzöttség, a másodrendűség korántsem szívderítő érzése. A szülő látja gyermeke vívódását, a megalázás fázisai mély nyomokat vájnak az anya és az apa lelkébe. Mégsem emelik fel hangjukat, mert abban bíznak, hogy ez csak átmeneti időszak. Majd változik, erősödik és átalakul a csemete; ahogyan azt várják a trénertől is, hogy a jobbik énje kerekedik felül, és értékeli azokat a törekvéseket, amelyeket elhízott tanítványa tesz a „szálkásítás” érdekében. Amíg azonban a fogpiszkáló külső, a kockahas és az izomtömeg testet ölt, szenvedés és keserűség tölti ki a mindennapokat.

Nehéz ezt megélni szülő­nek, gyereknek, szakembernek egyaránt.

Anyuka aggodalma azzal együtt is érthető, hogy más sportág edzőjeként ő tudja a legjobban, a dicséret és a feddés kézen fogva jár egymással a nevelés, a felnőtté válás rögös útján. Most a düh és a felháborodás kerekedik felül. Nehéz megálljt parancsolni az indulatoknak, amikor a csemetét szinte földbe döngöli a tréneri „pedagógia”. Emberek és eszközök között nagy a különbség, kinek mi tesz jót, mi a célravezető, hogyan lehet a legjobbat kihozni a tanítványból. Összetett, bonyolult kérdéshalmazról lévén szó, a megoldás nem húzható elő könnyedén az asztalfiókból. Egy azonban borítékolható. Amikor lasszóval kell fogni a gyerekeket, nem túl szerencsés a „korbács” gyakori használata. Könnyen rátekeredhet a tréner. Ettől függetlenül osztom a tételt, aki komolyan veszi a sportolást és önmagát, az figyeljen oda az étkezésre, a pihenésre és a kiegyensúlyozottságra. A „sertés” ezzel együtt nem könnyű esti sértés.

Ezek is érdekelhetik