Szerkesztőségünkben jártak Az év pedagógusai

– Meghatározó, hogy mit kap a gyermek a pedagógustól, legyen szó akár óvodai, akár általános iskolai, akár középiskolai pedagógusról – hangsúlyozta a helyezést elért, díjazott pedagógusok köszöntésekor Nánási János főszerkesztő-kiadóvezető, hozzátéve, hogy a pedagógusok végigkísérik a gyermekeket egy hosszú úton, nemcsak a tudásukat bővítik, hanem nevelik is őket.

Minden olyan pedagógusnak gratulált, akit jelöltek a címre, úgy véli, nem hiába ragadtak a jelölők tollat, papírt, billentyűzetet, és fogalmazták meg, miért érdemelnék meg a nevezettek a díjat. Elmondta, láthatók a változások, a sajtóban megjelent hírek kapcsán a pedagógusok társadalma elismertebb lett, de mégsem annyira, amennyire fontos lenne. Ezért döntött úgy a Békés Megyei Hírlap és a BEOL.hu hírportál, hogy ezt az elismertséget igyekszik azzal növelni, hogy olyan pedagógusokat mutat be, akiket akár jelenlegi vagy volt tanítványok, akár szülők, akár munkatársak ajánlanak, és közöttük versenyt hirdet.

Ennek részleteiről Pocsaji Richárd felelős szerkesztő megosztotta, nagy sikere volt az akciónak, amit a társadalmi felelősségvállalás jegyében hívott életre lapunk az év elején. Hatvanöt pedagógust jelöltek a négy kategóriában. A szavazás a Hírlapból kivágott szelvényeken és a Beol.hu Facebook-oldalán zajlott, összességében több ezer szavazat futott be.

A két voksolás végeredményeinek helyezési számait összesítették, és ez alapján dőltek el a helyezések. Az összesített győztes a füzesgyarmati Zs. Nagyné Lakatos Ilona lett, aki az összes kategóriát tekintve a legtöbb szavazatot kapta.

Minden pedagógusban van valami plusz
Zs. Nagyné Lakatos Ilona – akit tanítványai Icus néninek szólítanak – azt mondta: mindenki nyert, akit jelöltek a díjra. Ugyanis már az is hatalmas elismerés, hogy valaki szánt arra időt és energiát, hogy pár sort megfogalmazzon, miért érdemes a jutalomra.

[caption id="" align="alignleft" width="325"] Kattintson galériánkért! Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]Meglepetésként érte a nevezés. Kapott egy fényképet, amin a Békés Megyei Hírlap aktuális száma volt látható, és végül kiderült, hogy abban jelent meg a róla szóló cikk. A diákok pedig lebuktak, mert ők már tudták, hogy milyen „akció készül Icus néni ellen”. Boldogsággal töltötte el, hogy a tanulók és a szülők jelölték az év pedagógusa címre. A tanító szerint minden pedagógusban van valami plusz, ami miatt nevezték a díjra. Hogy benne mi lehet az?

– Úgy gondolom, jól fogalmaztak a jelöléskor. Nagyon szeretem a gyerekeket. A mai nagy rohanó világban sokszor nincs idő egymásra, de meg kell hallgatni a gyerekeket, meg kell ölelni, esetleg meg kell puszilni őket. Fontos a móka is. Humor, nevetés nélkül nem lehet hat órán keresztül lekötni a figyelmüket, igénylik is a játékot – folytatta. Emellett kiemelte: olyasmit szabad csak elvárni a gyerekektől, ami teljesíthető is, és mintát kell nekik mutatni.

– Mindig is tanító szerettem volna lenni – ecsetelte Zs. Nagyné Lakatos Ilona. Érdekességként megosztotta, hogy kisgyermekként nagyobbakkal volt körülvéve, azonban mindig mondta nekik is, hogy csak akkor mehetnek játszani, ha a házi feladattal már elkészültek.

Meghatározó volt életében és pályafutásában Garamvölgyi Istvánné, akinek az óráin soha nem unatkozott, valamint Égetőné Tóth Julianna, akinél hospitált, és akitől rengeteget tanult, mind emberséget, mind szakmaiságot, például azt, hogy milyen legyen egy házi feladat.

Icus néni három fiú édesanyja, akik Mezőberényben, a Petőfi gimnáziumban tanulnak. A szabad ideje nagy részét is a suli tölti ki, mindig azon töri a fejét, hogyan lehetne még színesebbé tenni az órákat, miket lehetne még csinálni. A család szívesen kirándul.
 
Mindenkinek éreznie kell a szeretetet
Mészáros Ilona, aki első munkahelyén 1979 óta nevel és oktat, nagy megtiszteltetésnek véli, hogy első helyezést ért el, és hogy a verseny során jelenlegi és volt tanítványai, valamint a szüleik is szavaztak rá. Mindig is tanárnak készült, ez az élete, most is ezt a pályát választaná, és ez a fajta visszajelzés a bizonyíték rá, hogy a lehető legszebb hivatást választotta. Négyévesen határozta el, hogy tanító lesz. Aztán, amikor ötödik osztályba lépett, már tudta, hogy történelem-orosz szakos tanár. Amikor pedig túl volt az első németórán, eldöntötte, hogy történelem-orosz-német szakos. Osztályfőnökként úgy véli, a gyerekeket a tettük felvállalására kell tanítani. A diákok között kell lenni, ki kell érdemelni a bizalmukat, és mindenkinek éreznie kell azt a szeretetet, ami feléjük árad.

[caption id="" align="aligncenter" width="325"] Kattintson galériánkért! Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]
 
A matematikához kitartás, szorgalom kell
Gábor Györgyöt egy egykori diák jelölte a díjra, aki úgy fogalmazott, hogy a fizika-matematika szakos tanár szerettette meg vele a matematikát és indította el a tanári pályán. A pedagógus szerint a matematikához rengeteg kitartás és szorgalom szükséges – az adottságon túlmenően, ami ugye mindenkinél más, viszont vétek, bűn lenne nem kihasználni, ha már van. Úgy véli, a matematika precizitásra, összpontosításra, fegyelemre nevel. Hogy miként lehet megszerettetni? Gábor György szerint szükség van sikerélményekre, azt pedig mindenkinél a saját szintjén kell kezelni, mert lehet, hogy valakinél egy kettes is annak számít – de annak is lehet örülni. Bár a matematika kemény munkát igényel, szükség van olykor játékra, egy-két poénra, amit a diákok csempésznek általában az óráiba.

[caption id="" align="aligncenter" width="325"] Kattintson galériánkért! Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]

Minden gyermekhez más és más út vezet
Tóth Sándorné Nagy Katalin szerint már az is hatalmas nyeremény volt, hogy a szülők jelölték a díjra, és hogy egy szép cikk született róla. Meglepetéssel és örömmel fogadta a nevezést. Hangsúlyozta annak a kapcsolatnak a fontosságát, ami az óvodapedagógusok és a szülők, továbbá az óvodapedagógusok és a gyermekek között van. Lényegesnek véli, hogy oda-vissza legyen kommunikáció, és szerinte egy óvodapedagógusnak a szívét, lelkét adva kell a kicsik felé fordulnia. Hogy mi vitte a pályára? A 2003-ban végzett és 2006 óta a Komlódi-falvi óvodában dolgozó óvodapedagógus elmondta, egyszerűen úgy tudná megfogalmazni, hogy a gyermekek szeretete. Úgy véli, mindegyikhez máshogy vezet az út. Fontosnak ítéli azt is, hogy az óvodában családias legyen a légkör.

[caption id="" align="aligncenter" width="325"] Kattintson galériánkért! Fotó: Lehoczky Péter
[/caption]