Szurkol, majd interjút kér

– Összeszámolta már, hogy hány interjút, hány közös fényképet készített játékosokkal, vezetőedzőkkel?
– Őszintén? Nem tartom számon, nem foglalkozom ezzel. Úgy gondolom, hogy már a lehetőségnek is örülni kell, hogy valakit el tudok kapni, nem szabad telhetetlennek lenni. Csinálom, amit lehet. Elég hosszú lenne felsorolni, de készítettem már interjút Zoran Spisljakkal, az előrés futballisták, Sasa Nedeljkoviccsal, a röplabdások trénerével, vagy éppen a ferencvárosi és győri kézilabdás lányok edzőivel, Elek Gáborral és Ambros Martínnal, illetve számtalan játékossal.

– Melyik volt a legnagyobb nevű játékos, akit sikerült elcsípni néhány mondatra, egy közös fényképre?
– Ha a fényképek közül egyet ki kellene emelnem, az Ljubov Sokolova, az orosz Dinamo Krasznodar röplabdása. Nagyon komoly játékos, rengeteg klubban megfordult, kiváló eredményeket ért el pályafutása alatt. Az interjúk esetében pedig Dajka Bettinát említeném meg, aki eddig kölcsönben szerepelt a Békéscsaba női kézilabda-együttesében, és most kapott kétéves szerződést.

– A békéscsabai futball-, röplabda- és kézilabda-találkozókon is rendszeresen ott van a pálya szélén. Melyik sportág áll közelebb a szívéhez?
– Mindhármat szeretem, de leginkább a labdarúgást és a röplabdát. Szívesen nézek a kézilabda- mellett még kosárlabdameccseket is, illetve darts-ot. A sportot gyermekkorom óta szeretem, én magam is futballoztam. 2009. december 18-án tértem vissza Békéscsabára, és egy kis idő múlva már ki is jártam a meccsekre, először az Előre futballtalálkozóira. Emlékszem, hogy 2011. december 18-án volt egy nagyon jó röplabda-mérkőzés, a BRSE és a BSE, azaz az alapszakasz két legjobb csapata találkozott. A meccs arról döntött, hogy ki fordul majd az első helyről. A találkozót a Békéscsaba 3-1-es győzelemmel abszolválta. Tehát a futballmeccseket egészítettem ki más sportágak mérkőzéseivel is, mostanában, ha időm engedi, szívesen elmegyek az Előre NB III-as együttesének labdarúgómeccseire, illetve NB II-es kézilabdameccsekre is: nemrég Gyomaendrődön is jártam.

– Ha jól tudom, idegenbe is elkíséri kedvenceit.
– Főleg a röplabdásokat, igaz, egyszer voltam már Szolnokon is futballmeccsen. A röplabdás lányokért kétszer megjártam Jászberényt, de voltam Érden, Újpesten, Kecskeméten, Gödöllőn, illetve volt alkalmam a bajnoki döntőkön is részt venni, így a Vasas otthonában, a Folyondár utcában. Legtöbbször, ha van rá lehetőségem, mivel mások elvisznek, akkor autóval megyek, de volt már, hogy egyedül ültem vonatra, így jutottam el például január 29-én Jászberénybe és január 31-én Gödöllőre.

– A békéscsabai kulturális eseményeken is rendszeresen feltűnik.
– Elég változatos az életem, van bőven programom. A Tavaszi Fesztivál nyitó eseményére, a Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekar fellépésére hét év után újra öltönyt vettem. Úgy gondoltam, hogy meg kell adni a módot, hiszen a rendezvény, ahogy a zenekar is nagy hagyományokkal bír, illetve Békéscsaba megyei jogú város vezetői is jelen voltak. Emellett közéleti eseményeken is részt veszek, több előadáson is voltam már.

– Van álma, ahová el szeretne jutni?
– Nincs. Annak kell örülni, ahova el tud jutni az ember. Azt kell értékelni. A lehetőség majd adódik. Nyáron is például lesz egy komolyabb túrám, a barátaimmal elutazok egy kicsit kikapcsolódni.

– És van álma abban a tekintetben, hogy kivel készítene interjút, közös képet?
– Ezek a feladatok – mivel úgy tekintek rájuk –, esélyek maguktól jönnek. Nincs álmom. Mindegyik interjúra, fényképre szívesen emlékszem vissza, mindegyiket megbecsülöm, attól függetlenül, hogy kinek mekkora neve van. Hogy könnyű-e rábírni egy-egy interjúra, fényképre a játékosokat, vezetőedzőket? Változó. Szeretem az edzőkkel még a meccs előtt megbeszélni az interjúlehetőséget. Mindig elsőbbséget adok az országos, megyei médiumoknak. Én szeretek az utolsó lenni, elvégre úgyis itthon vagyok. A játékosokkal is előtte tisztázom a dolgot, ha van kedve hozzá, akkor elkészül a közös fotó. Többnyire összejönnek ezek, de volt már, aki nem vállalta, mert például sietnie kellett.

– Haragszik olyankor?
– Egyáltalán nem. Olyankor tovább kell ezen lépni. Benne van a pakliban. Emberek vagyunk. Az élet úgyis visszahozza az esélyt arra, ami esetleg egyszer nem jött össze.