2016.01.02. 09:00

Egy berényi család története a kényszermunkatáborok világából

A történet 1945. január 6-án, Mezőberényben kezdődött. Éppen a Vízkereszti Istentiszteletre hívott a berényi templom harangja, amikor is kezdetét vette a mezőberényi svábok meghurcoltatása. Ekkor indultak útnak azok a Gyulára tartó lovas fogatok, amelyeken a szovjet GPU által „összegyűjtött” 572 mezőberényi lakos ült. A Szovjetunió területére, „jóvátételi” kényszermunkára indították útnak őket. A szovjet tisztek nagy részben az 1941. évben történt népszámlálás következtében a magukat német nemzetiségűnek vallókat és a németes nevű magyar embereket gyűjtötték össze, ám a lovas kocsikon többen ültek olyanok is, akiknek nem volt köze a svábsághoz, kizárólag a fogolylétszámok kiegészítése indokolta, hogy ezeket az embereket is – erőszakkal – a kocsikra ültették, ahonnan már nem volt visszaút. Hajagos Csaba írása.

Hajagos Csaba - (mult-kor.hu)

Az egyik lovas fogaton ült – lánytestvérével együtt – az ekkor még 17 éves Krattinger Magdolna is, aki 1944-ben Mezőberényben ismerte meg az éppen a 22. életévébe lépő, szintén mezőberényi Chovanyecz Pált. A fiatalembert a sorozások alkalmával – szívbetegsége miatt – alkalmatlannak találták a katonai szolgálatra, majd az 1944. december 21-én kihirdetett 0060. számú– jóvátételi munkára kötelező – parancs hatálya alól is mentesült, ezért ő Mezőberényben maradhatott volna. Ám a fiatal pár között kialakult ismeretség szerelmi kapoccsá fűződött, ezért Chovanyecz Pál kísérletet tett párja kimentésére, ám ez nem sikerült, így ő is az iskola épületében létesült gyűjtőtáborban kívánt maradni. Magdolna szülei még ebben a helyzetben is feltételeket szabtak, hogy a pár együtt lehessen a fogság ideje alatt, ugyanis a lány édesapja – a kor erkölcsi normáit példázva – legalább polgári házasságkötéshez kötötte a Szovjetunióba történő "páros utazást".

[caption id="" align="aligncenter" width="630"] Fotó: mult-kor.hu
[/caption]

„Meg kell, hogy esküdjetek, hogy együtt tudjatok kimenni…” – idézi édesapja szavait a ma 88 éves Chovanyecz Pálné Krattinger Magdolna. Majd elmondja, hogy a házasságkötő teremben állva „… szegény édesanyám úgy sírt, mikor végignézett rajtam, eszébe jutott, hogy milyen menyasszony akartam lenni. Keserves volt, legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. A házasságkötésnél tanúként csupán egy rendőr és egy hivatalsegéd volt jelen. A násznép elmaradt…”

A friss házasokat – a kocsik Gyulára érkezése után – külön-külön vagonba helyezték el, így vette kezdetét a 23 napig tartó "nászút" a sahtii kényszermunkatáborba. (Sahti városa Gyulától 1969 km távolságra, a mai Oroszország rosztovi területén, Krasznodartól északra helyezkedik el.)

A szerelvény 1945. január 29-én érkezett meg Sahtiba, ahol a házaspárokat is külön lágerben helyezték el, nem maradhattak együtt. A felsorakoztatás és a képességfelmérés következtében Chovanyecz Pál asztalos szakmájának köszönhetően a lágermunkások közé került, míg Magdolnának – gyenge testalkata miatt – a szénbánya felszínen végezhető munkafajtái közül a szénválogatás feladata jutott. Sorsuk jobbra fordulását csak a férj munkájának esetleges elismerésétől várhatták, ugyanis köztudott volt a magyar szakemberekről, hogy a malenkij robot ideje alatt a szovjet tisztek lakásaiban számtalan területen végeztek magas minőségű szakmai munkát, amit a szovjetek elismertek. A munkáért cserébe igyekeztek is kedvezni az illető foglyoknak.

A folytatást a mult-kor.hu weboldalon olvashatják.

A cikkben szereplő képen a Chovanyecz család látható. A fotó a hazatérést követő években, Mezőberényben készült. Tulajdonos: Chovanyecz Pálné Krattinger Magdolna. A fotó minőségét javította: Kiss Béla (Kecskeméti Katona József Múzeum).

Ön is tudna mesélni?
Ha önnek is van valamilyen emléke a korszakkal kapcsolatosan, és szívesen elmondaná, megosztaná azt másokkal, akkor a következő elérhetőségek egyikén tud kapcsolatba lépni a szerzővel.
Email: [email protected]
Postai levelezési cím: 6000 Kecskemét, Bethlen krt. 1. (Ez esetben a levélre feltétlenül írja rá: Kecskeméti Katona József Múzeum, Hajagos Csaba r.)