Aranyanyu díjat kapott a gyulai doktornő

– Ha megengedi, először egy kis múltidézésre kérnénk. Hogyan, miként választotta az orvosi hivatást?
– Korábban nem volt a családban orvos, ugyanakkor mégsem mondhatom, hogy az alma messze esett a fájától, hiszen édesanyám körzeti nővér volt Gyomaendrődön. Sokat tanultam tőle az emberek szeretetéről, a segíteni akarásról, és azt hiszem, neki köszönhetően választottam hivatásomat. Az egyetem elvégzése után helyezkedtem el első és eddigi egyetlen munkahelyemen, a gyulai gyermekkórházban, ahol hihetetlen lelkesedéssel, magas szakmai tudással találkoztam a kezdetektől fogva. Ebben az inspiráló környezetben a gyermekgyógyászati diploma megszerzése után gyermektüdőgyógyászatból szakvizsgáztam. Látva a cukorbeteg gyermekek számának növekedését, kollégáim ösztönzésére is, megszereztem a gyermekdiabetológus végzettséget, ezzel párhuzamosan megalapoztuk a gyermekdiabetológiát Gyulán. Valahogy így kezdődött.

– Az orvosi hivatás a maga szépségei mellett számos nehézséget is tartogat. Ön mit tekint munkája legnehezebb és legfelemelőbb részének?
– A legnehezebb feladat, amikor közölni kell a szülőkkel, hogy a cukorbetegség élete végéig elkíséri gyermeküket, folyamatos inzulinpótlásra, diétára lesz szükség. A legszebb, hogy munkám során fantasztikus kis embereket ismerhetek meg, olyan gyerekeket, akik semmiben sem különböznek kortársaiktól, akik mindannyian különleges, nagyszerű egyéniségek, és, akik mindannyian megküzdenek betegségükkel.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Idén dr. H. Nagy Katalin érdemelte ki az Aranyanyu-díjat.
[/caption]

– Az interjú előtt beszélgettünk szülőkkel, akik szerint Ön mindig kedves és mosolygós. Honnan meríti a belső erőt?
– Talán az alaptermészetem is ilyen, de nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy ez csak belülről jön. A családom, férjem és két gyermekem remek, stabil hátteret biztosít. Sokat jelentenek számomra a kedves visszajelzések, amit a szülőktől és a gyermekektől kapok. Emellett a gyermekosztályon szűkebb és tágabb értelemben is egy nagyszerű kollektíva tagja lehetek. Olyan emberek között dolgozhatom, akik annak szentelték az életüket, hogy segítsenek a gyermekeknek.

– Megint a szülőket idézem. „Kati néni akkor is feláll, hogy a telefonhoz jöjjön és segítsen, amikor a fia vízilabdameccsen van.”
– Úgy gondolom, hogy csak a dolgomat végzem. A frissen diagnosztizált cukorbeteg gyermekek szüleivel – miután hazamentek a kórházból – minden este beszélünk. Tudnom kell, hogy milyen értékeket mérnek, s úgy gondolom, hogy a családoknak is biztonságérzetet ad, hogy beszélhetünk. Nekem ez a feladatom. A családom, ahogy korábban is említettem, mindenben mellettem áll.

– A férje például diétás ebédet főz ötven családnak.
– Persze, számára természetes, hogy segít. A cukorbeteg gyermekek számára szervezett nyári tábor lebonyolításakor is azonnal ott van, hogy ha bármire szükség van. Fiaim is belenőttek a hivatásomba, ők is mindenben támogatnak engem és persze a gyerekeket.

– Talán nem lövünk bakot, ha azt mondjuk, hogy élete egyik legfontosabb része a munkája. Mégis, amikor nem dolgozik, akkor mivel lazít?
– Nagyon szeretek olvasni. Ez jelenti számomra az egyik legfőbb kikapcsolódást. Emellett nyelvet tanulok. Valamiért ez nagyon fontos nekem, jelenleg is járok nyelvtanárhoz, és arra törekszem, hogy a német mellé angolból is megszerezzem a felsőfokú nyelvvizsgát. Hobbiból fotózom is, bár sajnos erre az utóbbi időben egyre kevesebb idő jut. Ha lehetőségem van rá, kerékpárra ülök, és szívesen kimegyek a természetbe. A vár közelében lakunk, ahonnan nem is esik messze a különleges zöld környezet. Ezek a percek távol a világ zajától hozzájárulnak a feltöltődéshez, ahhoz, hogy másnap újult erővel induljak dolgozni.

Mint azt dr. H. Nagy Katalin elmondta, a jövőben is azon lesz, hogy a legmagasabb szinten végezze feladatait a gyermekek érdekében.

Mint azt dr. H. Nagy Katalin elmondta, a jövőben is azon lesz, hogy a legmagasabb szinten végezze feladatait a gyermekek érdekében.

Idén dr. H. Nagy Katalin érdemelte ki az Aranyanyu-díjat. -->