Mesélő ételek a magyar konyhából

Csáky rostélyos
Az étel a 20. század egyik legnagyobb tudású mesterszakácsának és szakácskönyvírójának, Csáky Sándornak a nevét viseli. Az étel Balatonfüreden „született meg”, az 1900-as évek elején. Csáky a Palace Szanatórium konyháját vezette, s itteni negyedszázados pályafutásának csúcsa volt a tojásos lecsóval töltött, tejfölös, paprikás szaftban szervírozott marharostélyos. A neves gasztronómiai szakembernek Móser István mesterszakács, a Margitszigeti nagyszálló, majd az Astória szálloda konyhafőnöke állított emléket azzal, hogy a rostélyost Csáky Sándorról nevezte el.
Csáky Sándor szakácskönyvet is írt, legjelentősebb munkája, „A huszadik század szakácsművészete” 1936-ban jelent meg.

Császármorzsa
A világ 100 legismertebb étele közé sorolt császármorzsa, népszerű nevén smarni nevének eredetére többféle magyarázat létezik. Az egyik szerint az ételt Erzsébet császárné, a legendás Sisi kedvéért „találták fel”, aki vonalai megőrzése végett csak módjával evett süteményt. Hogy mégis valamilyen édességet fogyaszthasson, megalkották a Kaiserschmarrnt, a császármorzsát.

Más változat szerint Ferenc József egyszer vadászat közben eltévedt, s éhesen bekopogott egy szegény erdész házába. A csodálkozástól majd hanyatt vágódott háziasszony szétrázta a készülő tojásos tésztát, s azzal kínálta a felséget. A császár jóízűen elfogyasztotta az ételt, amely csakhamar egész Ausztriában népszerű lett.

A harmadik magyarázat szerint már jóval Ferenc József trónra lépése előtt volt az ételnek a havasi pásztorok által fogyasztott változata. Ebből fejlődött ki a Kaiserschmarrn vagy császármorzsa.
Hihetőbbnek tűnik a negyedik névmagyarázat. Ennek főszereplője is Sisi. Az anekdota szerint a császárné a vacsora után felszolgált édességből nem volt hajlandó enni, mert már ránézésre is hizlalónak találta. A császár elkérte az érintetlenül hagyott desszertet és jóízűen megette. (Csak azt nem tudni, hogy akkor miért nem császárnémorzsa lett az étel neve?)  

Csülök Pékné módra
Az ételnek semmi köze Pék úr feleségéhez. Még csak a pék feleségéhez sem. A pékekhez annál inkább. Ez a zsíros, tipikusan magyar ételnek tartott csülökcsoda francia eredetű. Az ottani pékek „találták ki”, kenyérsütés után a még meleg kemencébe rakták a csülköt, zsírt öntöttek alá, pecsenyelével (nem sörrel!) időnként meglocsolták, és jó ropogósra sütötték. Hogy miért lett „Pékné módra”? Ki tudja?