A gyilkolás helyett a menekülést választotta Ahmed

A Schengen utáni szigorítások nem vették el a határsértők kedvét. Az idei év első nyolc hónapjában Békés megye magyar—román határszakaszán hetven százalékkal többen próbáltak meg átszökni hozzánk.

A megyei főkapitányság 178 kilométeres szakaszon őrzi a magyar—román határt, amely tavaly december óta egyben a schengeni övezet külső határa is. Az öt határrendészeti kirendeltség idén augusztus végéig 3784 intézkedést tett, negyedével többet, mint tavaly összesen. Ezek 12-13 százaléka kapcsolódott közvetlenül a migrációhoz — tudtuk meg Gombkötő Csaba megbízott határrendészeti szolgálatvezetőtől, aki szerint hazánk az illegális vándorlást tekintve tranzitország maradt.

Az év eddigi legnagyobb fogása a gyulai átkelőnél júliusban történt, amikor egy török kamionos a görögdinnye-szállítmánnyal együtt 22 kurdot próbált ,,átlopni”. Idén többségében moldávokat és törököket fogtak el, de jó néhány szerb, ukrán palesztin és kubai is a határrendészek karjaiba sétált. A békési helyzet jól tükrözi az országosat. Az előszűrőként működő békéscsabai befogadóállomáson idén szeptember közepéig harminc nációból 1374 menekült státuszt kérő fordult meg.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Lehoczky Péter, képünk illusztráció
[/caption]

Az előzetes szűrésen két hét alatt dől el, kik azok, akik eleve nem kerülhetnek be a menekültügyi eljárás érdemi rendszerébe, továbbá kinek a kérelmét bírálja el valamelyik uniós tagállam és kiét Magyarország.
A nyolcvan százalékuk férfi, nők egyedül ritkán vágnak neki. A derékhad 19—27 éves, a legifjabb táborlakó nyolc hónapos. A bébivel egy többgyermekes albán család indult az ismeretlennek.

— Január óta az 1374 menedékkérőből csak 28-an érkeztek vízummal, a többieket embercsempészek segítették. A tarifa fejenként 2-3 ezer euró — világított a számok mögé Kátai József menekültügyi osztályvezető. Elenyésző, aki Magyarországon maradna, a többség nyugatra törekszik. A törökök, irániak például Németországba, Hollandiába, ahol vendégmunkás rokonaik élnek.

A politikai, vallási meggyőződésük miatt üldözöttek kerülik a nyilvánosságot. Attól tartanak — nem ok nélkül —, hogy az elnyomók keze idáig elér. A 36 éves Ahmed választhatott: beáll a tálibok közé gyilkolni, vagy őt ölik meg. Mentette hát az életét. Hatezer eurójába került és másfél hónapba tellett, mire Afganisztánból elért Ukrajnába, majd átkelt a zöldhatáron magyar földre. A pénzt az embercsempészeknek fizette, akik kézről kézre adták.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Lehoczky Péter, képünk illusztráció
[/caption]

— Hol kamionban hoztak, hol gyalogoltunk. A legrosszabb azonban az a három nap volt, amit a vagon teteje és álmennyezete közti szűk helyen töltöttem. Ételem semmi, csak egy üveg vizem volt — mondta Ahmed, aki a feleségét négy gyermekkel hagyta odahaza. Ha lehet, Magyarországon maradna, elszegődne szakácsnak, sofőrnek vagy építőmunkásnak.

Harmincnégy éves honfitársa, Szafi négy éve jött el Afganisztánból. Feleségével és két gyermekével a pakisztáni sátras menekülttáborig jutottak. Innen már csak ő ment tovább. Sokáig Oroszországban dolgozott okmányok nélkül feketén, a fizetségét hazaküldte. Onnan azután embercsempészek segítették az ukrán határig. Szafinak három hónapja nincs híre az otthoniakról, Ahmed nemrég a szomszédot hívta fel, vele üzent a feleségének, elért Magyarországra és jól van. A két férfi abban bízik, hogy menekült státuszt kapnak és a családegyesítéssel utánuk jöhetnek a szeretteik.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotó: Lehoczky Péter, képünk illusztráció
[/caption]