Négyévenként kiírt pályázat a hatalomra

A négyévenként kiírt demokratikus választás egy pályázat, amelyet az államkassza újraelosztására írnak ki. Amióta ismerem ezt az izgalmas meghatározást, mindig visszaköszön. A legtöbben még nem értik, miért duzzasztják taglétszámukat egyes pártok. Mert a demokráciában a többség dönt. Tehát többséget teremtenek, hogy dönthessenek. Én csak azt sajnálom, hogy minél szűkebb körnek jó üzlet a demokrácia, annál fejletlenebb. Többet érne, jobban érezném magam, ha sok embernek jutna egy kevéske vagyon, mint kevés embernek nagyon sok. Egyes pártokban öt alapszervezeti tag után egy küldött állítható ki.
Ha a küldött képviselőnek jelöl valakit, az máris a húsos fazék mellett lehet. Önkormányzati beruházásokról döntve, pénzért adhat el munkát. Az az állami ingatlan, amely 1,5 milliárdot ér, akciósan 1 milliárdért adható el a magánvevőknek. Feltéve, ha a vevő 300 milliót mellékel „csúszóra”. Neki így is megéri. Ezt nevezik manapság csapatjátéknak. A képviselő a közvagyonból a sajátját gyarapíthatja. Csepegtethet a pártkasszába is, ahol a főnökök sikeres, korszerű vezetőnek kiáltják ki. Mert aki pénzt hoz, rossz ember nem lehet. Ettől kezdve védett férfi.
A pártok nyíltak. Bárhonnan toborozható tag, nincs földrajzi megkötés. Homokszem csak a mohóság miatt csúszhat a gépezetbe. Például, ha nem létező „tagokat” is beléptetnek. Ez könnyebb, mint valóságos személyekkel „vacakolni”. Igaz, ez csak akkor baj, ha ki is derül.