Bronzkori sírmezőtől az olajfinomítóig

[caption id="" align="aligncenter" width="300"] Kilián Barbara tanuló szívesen sétáltatja kutyáját a Szent István tér mögött található, óriási parkban. Látható, némi kertészeti munkával a paneltengert is elviselhetővé lehet tenni.
[/caption]Százhalombatta nevét a településen fellelhető vaskori sírhalmokról kapta. A dombocskák a Krisztus előtti hetedik és ötödik században itt élt, úgynevezett Hallstatt-kultúra előkelőségeinek tetemeit rejtik.

A múlt század elején még százhuszonkét halmot mértek fel hatvanhektárnyi területen Érd és Batta határában. Hála a sírok szakszerű feltárásainak, mára pontos adatokkal rendelkezünk e régi nép temetkezési szokásairól. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a városban látható az Európában egyedülálló őskori, szabadtéri régészeti múzeum. Megtekinthető itt többek között egy eredeti állapotában helyreállított, kétezerhétszáz esztendős halomsír is.

A római korban a mai Dunafüred területén állt „Matrica” tábora, temetői, fürdője és civil települése, amely mintegy háromszáz évig virágzott. A lakókörzet nevét egy oltárkőtöredék őrizte meg „territorium Matricensis” formában. Ennél a pontnál mindenképp érdemes megemlíteni Poroszlay Ildikó nevét. A fiatalon elhunyt kutatónőnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy létrejött a párját ritkító battai régészeti park. A világbíró nép távozása után a területet mindig a Kárpát-medencét uraló népek, a hunok és az avarok szállták meg.

A magyar honfoglalást követő évszázadokban három falu, Százhalom és a két Báté feküdt a mai város területén. Az azonos nevűek közül az egyik Dunafüreden a római Matrica kőtábora mellett állt. Temploma egy 1995-ös ásatás során bukkant elő a föld alól. Batta legkorábbi említése 1318-ból való. A megsárgult pergamenről az is kiderül, hogy Károly Róbert uralkodása alatt a budai káptalan tartotta kézben e birtokrészt. A három, tizenegyedik század folyamán épült település a török hódítás idején enyészett el.

A 17. század végén a Fiscus, azaz a kancellária kincstára foglalta le a földeket. A falvak betelepítése is ekkor kezdődött. A magyarok mellett jelentős számban szerbek is érkeztek ide. Utóbbiak leszármazottjai ma az Óváros területén laknak. Az ikonosztázáról méltán híres ortodox templom 1750-ben épült. A huszadik század második felében az itt otthonra lelt iparművek miatt a település paraszti hagyományai fokozatosan háttérbe szorultak. Az ötvenes–hetvenes években számos lakótelep és üzletközpont nőtt ki a földből. A kilencvenes évek eleje óta a város életében egyre fontosabb szerep jut az olajfinomítónak és a Dunamenti Hőerőműnek.

A folyamatos fejlődésnek köszönhetően Százhalombatta 1970-ben nyerte el a városi rangot. Százhalombatta neve hallatán az emberek többsége egy szürke iparvárosra gondol. Ez a kép kétségtelenül igaz volt tizenöt esztendeje, ám messze nem fedi a mai helyzetet. A Városi Szabadidőközpontban egy ezerkétszáz férőhelyes, fedett csarnok és egy hasonló kapacitású, nyitott labdarugó-stadion található. A központban négyszáz férőhelyes, modern technikával felszerelt színházterem működik. A Forrás Néptáncegyüttes messze földre vitte Százhalombatta hírét. A közeljövő tervei között szerepel egy termálkút fúrása, mely a már most is jelentős fürdőélet további fejlődését, fejlesztését szolgálja majd.

Ez utóbbi azért is lenne különösen fontos, mert a város a jövőben nem számíthat az iparűzési adókból befolyó több millió forintra. Tehát az ide látogató turisták forintjaira fokozottabb mértékben szorul majd rá.