A félidőben átállt a bíró

Van egy „még döbbenetesebb” hozzátennivaló: egyetlen bajor futballista sem ment neki a játékvezetőnek, s nem anyázott. Kahn sem rohant ki a kapujából, de még Magath sem szólította fel játékosait az ellenfél futballistáinak szétrúgására.

Nem elhanyagolható különbség az itteni és az ottani viszonyok között: a Bayern – a Magyarországon leginkább a tudás magyarázataként megfogalmazott „vád” szerint eurómilliomos – futballistái igazi sportemberek. Nem a legfényesebb előjelek alapján kezdték a kupadöntőt, ugyanis az egyébként általuk fölényesen megnyert bajnokságban kétszer is kikaptak a finálébeli ellenféltől, a Schalkétól. Nem mehettek hát biztosra. Ezért is érintette őket érzékenyen, hogy az első félidőben Vermant kézzel ütötte ki Michael Ballack húszméteres lövése után a labdát, a bíró lesen állította meg a kilépő Pizarrót, így a perui hiába csippentette a kapuba a labdát, az ellenfél következett szabadrúgással. S mindezek tetejébe az első félidő zárásaként Sagnol és Ailton ütközése után a Schalke tizenegyest rúghatott, Lincoln így kiegyenlítette Roy Makaay gólját.

A szünetben a német egyes csatornának nyilatkozó minden érdekelt – visszafogottan bár, de még Rudi Assauer, a Schalke menedzsere is – egybehangzóan  állította: csak azért nem vezet gólokkal a Bayern, mert Florian Mayer játékvezető sorozatosan a kárára téved. Alkalmasint a szünetben felhívták erre a televíziós felvételekkel a bíró figyelmét is, mert a kupa sorsát eldöntő Bayern-találat a második félidőben nyilvánvalóan lesről esett. (A csereként beállt Braco, azaz Haszan Szalihamidzsics szerezte, ezzel nyert a Bayern a Schalke ellen 2-1-re.) Igazságtalanság történt vagy sem – döntse el mindenki maga. Mi arra hajlunk, hogy a mérkőzés egészét tekintve a Bayern rászolgált a győzelemre. A többnyire elég morózus Assauer azt mondta a végén: „mindegy, hogy lesgól volt, lőttek két szabályosat is”. Más véleményen volt csapata kapusa, Frank Rost: „ha kikaptunk volna három-négy góllal, egy szót sem szólnék. De egy lesgóllal elveszíteni a kupát pocsék érzés”.

Felix Magath, az egykori világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok, BEK-győztes futballista edzőként első müncheni évében máris duplázott. Hasonló bravúrra legutóbb 1969-ben Branko Zebec volt képes. A Bayern visszaült a trónra, újfent igazzá lett Oliver Kahn híres mondása: „mi mindig csak kölcsönadjuk valakiknek a serleget”.

A Bayern minden kétséget kizáróan Németország legjobb csapata volt ebben az idényben. Elsősorban a tavaszi idényben szerepelt szenzációsan, Uli Hoenessék számára egyedül a Bajnokok Ligája-szereplés okozott bosszúságot. A bajorok a 13. fordulótól (egy fordulót leszámítva) a bajnoki tabella élén álltak, s 14 pontos előnnyel lettek bajnokok. A Kicker osztályzatait alapul véve az idény során a brazil Lúcio és Michael Ballack voltak a csapat legjobbjai. Még náluk is jobb Mehmet Scholl átlagosztályzata, de az immár veteránnak mondható középpályás mindössze két mérkőzést játszott végig az idény során.