Hírek

2005.04.28. 09:23

Ha ön lenne ott, vajon rettegne?

Lement az RTL Klub csatornán az első rész A rettegés foka pánikshow-ból. Erről beszél ország, város. Ahány vélemény, annyiféle.

Váczy András

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Győzike könnyekre fakadt félelmében
[/caption]Egyik álláspont a versenyzőket célozza. A nézők drukkolnak nekik, aggódnak értük és tréfálkoznak rajtuk. Különösen az összetartást, a közös ügyért vállalt felelősségérzetet díjazza a képernyő előtt szorongó. Már-már megható, milyen erőfeszítéssel teszi magát túl félelmén a versenyző csak azért, hogy ne rontsa csapatának esélyeit. Nehogy gyávának tűnjék. Ez a rettegés egyfajta leküzdése: menekülés a megszégyenüléstől. Hogy a többiek igen, ő meg nem. Azért is megmutatja, milyen fából faragták. Annyi biztos, aki végignézi az iszonypróba-sorozatot, azt nem hagyja hidegen. És itt jön elő a másik álláspont. Vajon hogyan hat a pánikbetegségben szenvedőkre a műsor?

– Nincs összefüggés a látott félelemleküzdő esemény és a kóros lélektani folyamat között – vélekedik Tölgyesi Zsuzsa szakpszichológus. – Attól még, mert félelemreakció alakul ki a látottak hatására, nem beszélhetünk betegségről. Természetes a veszélyes helyzetek kerülése, mivel valóságos tapasztalaton alapul. Ezzel szemben a beteges fóbia (félelem) szorongás olyan valamitől, ami nem hordoz veszélyt. A rettegés foka az ember ősi félelmeit lovagolja meg. – Ez a műsor éppen azért sikeres, mert énközeli élményt nyújt a nézőnek. Filmen látott hőssel is lehet azonosulni, de nem annyira, mint a valóságos helyzetben küzdő szereplőkkel – hangsúlyozza a szakember. – A műsor ugyan a sztárok pánikleküzdő harcával szembesít, mégis a hétköznapi ember félelmeit mutatja meg. A „mindennapok hősei” részekben szó szerint.

Szégyenlős vagyok - Jáksó László (37): „Soha nem fogom bemutatni, hogyan fosok, hogyan szeretkezek és hogyan ijedek meg annyira, hogy a sírás kerülgessen. Mindazonáltal ki-ki maga dönt a kérdésben, ha valaki nem olyan szégyenlős, mint én, az hadd menjen. Az RTL Klub puhatolódzó kérdése A rettegés foka című műsor kapcsán természetesen hozzám is eljutott, de én akkor nagyon udvariasan megkértem őket, hogy – amennyiben csak lehetséges – ilyen ügyekben ne is gondoljanak rám.”

Egy póktól is sikítok - Marsi Anikó (30): „Kaptam én is felkérést, de szinte gondolkodás nélkül visszautasítottam. Hogy miért? Nos, ha valaki nem tudná, most elárulom: nagyon félős vagyok. Nekem már annyi is untig elég, hogy egy pókot lássak. Rémületemben azonnal sikítani kezdek. Rettegek a csúszómászóktól, nem is beszélve a patkányokról. Képes vagyok elájulni, ha ilyesmiket látok. Ez a fajta izgalom nem nekem való, nem hiszem, hogy szerencsés lett volna igent mondanom erre a felkérésre.

Átléphetetlen határok - Bajor Imre (48): „Szóba sem jöhet, hogy ilyen játékban részt vegyek. Egyrészt, mert a színészi hivatáshoz méltatlan. Másrészt pedig nincs az a pénz, amennyiért bármelyik próbatételt bevállalnám. Félek, és halálosan undorodom. Voltak pillanatok, amikor elfordítottam a fejem a képernyőről. Vannak határok, amelyeket nem lehet átlépni. Nyilván benne van a neveltetésem meg a kor, amiben felnőttem. Ez egy új világjelenség. Rendben van, tudomásul veszem. De az én világomba nem fér bele.”

Nem lehetne rávenni - Farkasházi Réka (27): „Nem vállalnám. Maga a kihívás, nem mondom, tetszik. Az is, hogy megméretteti magát az ember. De nem így. Például, ha baráti társaságban buliból eljátsszuk azt, hogy ki mitől, miért fél, az más. Arról nem beszélve, hogy olyan feladatok elé állítják a versenyzőket, amelyekre engem nem lehetne rávenni. Viszont mint néző, jónak tartom a műsort. Izgalmas, szórakoztató, lekötötte a figyelmemet. Az, hogy ismert embereket lehetett kínos helyzetekben látni, kimondottan vicces volt.

Egy póktól is sikítok - Marsi Anikó (30): „Kaptam én is felkérést, de szinte gondolkodás nélkül visszautasítottam. Hogy miért? Nos, ha valaki nem tudná, most elárulom: nagyon félős vagyok. Nekem már annyi is untig elég, hogy egy pókot lássak. Rémületemben azonnal sikítani kezdek. Rettegek a csúszómászóktól, nem is beszélve a patkányokról. Képes vagyok elájulni, ha ilyesmiket látok. Ez a fajta izgalom nem nekem való, nem hiszem, hogy szerencsés lett volna igent mondanom erre a felkérésre.

Átléphetetlen határok - Bajor Imre (48): „Szóba sem jöhet, hogy ilyen játékban részt vegyek. Egyrészt, mert a színészi hivatáshoz méltatlan. Másrészt pedig nincs az a pénz, amennyiért bármelyik próbatételt bevállalnám. Félek, és halálosan undorodom. Voltak pillanatok, amikor elfordítottam a fejem a képernyőről. Vannak határok, amelyeket nem lehet átlépni. Nyilván benne van a neveltetésem meg a kor, amiben felnőttem. Ez egy új világjelenség. Rendben van, tudomásul veszem. De az én világomba nem fér bele.”

Nem lehetne rávenni - Farkasházi Réka (27): „Nem vállalnám. Maga a kihívás, nem mondom, tetszik. Az is, hogy megméretteti magát az ember. De nem így. Például, ha baráti társaságban buliból eljátsszuk azt, hogy ki mitől, miért fél, az más. Arról nem beszélve, hogy olyan feladatok elé állítják a versenyzőket, amelyekre engem nem lehetne rávenni. Viszont mint néző, jónak tartom a műsort. Izgalmas, szórakoztató, lekötötte a figyelmemet. Az, hogy ismert embereket lehetett kínos helyzetekben látni, kimondottan vicces volt. Győzike könnyekre fakadt félelmében -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!