Utcákat csúfító plakátok és felelős pártok

Az egyetemen a nemzetközi jog szolgált példaként annak bemutatására, hogy mit sem ér az a szabály, amelynek megsértése nem jár következménnyel. A múltban legalábbis az országok nem vették túlságosan komolyan az egymással kötött szerződéseket. Sem a barátságit, sem a soha meg nem támadásit.

Ha mai példákat keresünk, elég Magyarországon vizsgálódnunk. Létezik egy törvény a választási eljárásról, s hatályban van-e törvényen alapuló belügyminisztériumi rendelet. Ezek kimondják: a szavazástól számított harminc napon belül el kell távolítani a kampánycélokat szolgáló falragaszokat. Azok feladata ez, akik kiragasztották, illetve akiknek érdekében valamely reklámcég alkalmazottai a munkát elvégezték. Mindkét esetben a pártok, politikai szervezetek embereiről van szó.

A december 5-i népszavazás után már eltelt egy hónap, tehát az ország jog szerint tiszta. Nyugodtan lépjünk ki az utcára, és nézzünk körül! Egy héttel a törvényes határidő lejártát követően, ugye, nem látni egyetlen plakátot sem. Nincs „igen” és „nem” voksra buzdító felszólítás.
Ha mégis, az nyilván csak a véletlen műve. Továbbá ha eddig minden választás, népszavazás után így történt, tehát az égvilágon senki nem takarított el semmit, azt nevezzük halmozott véletlennek.

Esetleg a harmincnapos határidő elmulasztásához a jogalkotók fűzhettek volna kis büntetést. Mondjuk kétmillió forint támogatásmegvonást, vagy bármilyen kis ejnye-bejnyét.