Tóth Gábor minden fronton éremért akar harcolni a csabai röpis lányokkal - podcasttal

– A felkészülés finiséhez érkezett a felnőttcsapat, hol tartanak a munkában? 
– Teljesen új csapatot építünk, az erőröplabda után más stílusban játszó röplabdát fognak látni a nézők. Tavaly megvolt a fizikum, de az átütőerő nem. Ezt a rendszert nem könnyű játszani, de ehhez megpróbáltunk olyan játékosokat találni, akik kompatibilisek. Az út elején járunk, de türelemre van szükség a vezetőség és a szakmai stáb részéről is, mert nem könnyű építkezni. Az állóképességben fejlődnünk kell. Csak úgy lehet valami sikeres, ha azt mindegyik fél akarja. Nagyon fontos, hogy a játékosok hagyják, hogy dolgozzunk velük. Ez az utolsó két hét a fizikai felkészítés szempontjából a legnehezebb, de élvezik a munkát. 

– Azt mondta, hogy a csapat formáját igazából a novemberi CEV-kupa-mérkőzésre próbálják időzíteni. Miként lehet a szezon előtt – amit már mindenki játékra éhesen vár – „visszafogni” a csapatot? 
– Úgy, hogy maximális terhelésben vannak a konditeremben, közel a teljesítőképességük határán dolgoznak, így lassítjuk őket, blokkoljuk a lábakat. A békéscsabai Boraqua-kupán szembetűnő volt, hogy a védekezésben és a közepes nyitásoknál is problémáink akadtak a nyitásfogadással. Tíz-tizennégy nappal a lengyelországi CEV-kupa-mérkőzés előtt fogjuk visszavenni ezt a terhelést. Aztán lesz még egy formaidőzítés március közepe táján. Akkor még vár ránk egy fontos mérkőzés a Magyar Kupa-négybe jutásért, várhatóan a MÁV Előrével. Onnantól már tartani kell a formát. 

– A válogatottaktól többen is sérülten érkeztek vissza a klubhoz, akik csak később tudnak bekapcsolódni a munkába. Jelenthet-e ez nagy hátrányt a későbbiekben? 
– A nemzetközi programok olyan sűrűek, és olyan mértékben kell a sportolóknak helytállniuk, hogy ez sajnos benne van. Ezt a kluboknak is el kell fogadni, de a válogatottaknak is úgy kell dolgozni, hogy ezek a sérülések elkerülhetőek legyenek. Ha mentálisan erősek a sportolóink, akkor ennél nehezebb helyzetekből is vissza tudnak jönni jó formában. Iveta Stanchulova – aki hasonló problémával küszködött, mint Glemboczki Zóra és Kertész Petra – már játszott a csabai tornán, és nem is akárhogyan. Egyébként mindkét magyar játékos edzésbe fog állni a héten. 

– A felkészülési mérkőzések nyilván még nem adnak teljes képet arról, hogy vajon milyen erősségűek lesznek a hazai ellenfelek, de mit gondol, idén a tavalyinál szorosabb csaták várnak a Békéscsabára? 
– A BRSE ellen minden csapat megkettőzött erővel küzd, amiért a klubnál mindenki megküzdött. Ez olyan teher, amit viselni kell. A Kaposvárnak, a MÁV Előrének és a Balatonfürednek is vannak nagyon jó minőséget képviselő játékosai, a Vasas pedig teljes mértékben kilépett a nemzetközi színtérre. Élesebb, nagyobb lesz a verseny. A magyar bajnokság a tavalyihoz képest fejlődni fog. Azt remélem, hogy ezek a csapatok, amelyek invesztálnak játékosokba, szakemberekbe, ezen az úton haladnak tovább, de ez mindannyiunk közös érdeke, így lesz a magyar röplabda eladható termék. Akkor lesz szurkoló a mérkőzésen, ha minden mérkőzés izgalmas, jó minőségű lesz. 

– Rövidesen eldördül a startpisztoly és megkezdődik az új szezon. A csapat idén is négyfrontos küzdelemre készül. Mi a konkrét cél a különböző sorozatokban? 
– Ez még nincs pontosan lefektetve, mert nincs készen a játékoskeret. Egy-két játékos egészen biztos, hogy érkezni fog. Minden fronton éremért, döntőért akarunk harcolni. A CEV-kupa más, mert az erős lengyel Bielsko-Biała lesz az ellenfelünk. A német Schwerinnél, amellyel tavaly találkoztunk, talán könnyebb dolgunk lehet, de ez a lengyel bajnokságban pallérozódó csapat is nagyon jó, azonban van esélyünk. Ha továbbjutunk, akkor a lengyel topcsapat, Chemik Police ellen játszunk majd. 

– Nyáron a bolgár válogatott egyik edzőjeként egy más jellegű munkát is kipróbálhatott. Milyen személyes, a napi klubmunkában is hasznosítható tapasztalatokkal gazdagodott? 
– Szerettem volna arról visszajelzést kapni, hogy mint vezetőedző, jó úton járok-e, a mi filozófiánk megállja-e a helyét a nemzetközi élvonalban? A munkamorál és a viselkedés tekintetében sokat lehetett tanulni, de a szakmáról is. Érdekes volt, hogy a többszörös Bajnokok Ligája-győztes Lorenzo Micelli szövetségi kapitány hogyan kezelte a játékosokat. Pont akkor volt negatív vagy pozitív visszajelzés, amikor kellett, akkor volt csöndben, amikor kellett, akkor kért számon, amikor kellett, és akkor volt extra munka, amikor arra szükség volt. A jó személyes és munkakapcsolat megmaradt vele, és remélem, hogy ez folytatódni fog. Nemcsak edukációs céllal mentem ki. Amit láttam, nagyon tetszett, és ebből mentális és technikai oldalról is a lehető legtöbbet szeretnénk átültetni a klubunkba. Szeretnénk az utánpótlásban is az észszerűség határain belül olyan reformokat végrehajtani, ami a nemzetközi szinten versenyképessé teszi a fiatal játékosokat.