A kán-kánra talajozott Balog Ildikó

– Amikor utoljára, 2004 májusában beszélgettünk, még egy angliai cirkuszi varietében dolgozott. Azóta munkát váltott és visszatért a torna világába.

– A cirkusz után edzősködtem egy picit, majd a férjem tánciskolájában dolgoztam mint adminisztrátor és recepciós, de a torna világa visszahúzott és az elmúlt hat évben edzőként dolgozom. Amikor kimentem Angliába, még nem voltam férjnél, munkát kellett keresnem. A későbbi férjem mondta, hogy „Miért nem próbáljuk meg a helyi tornatermet?”. Ott ragadtam pár évre, megszereztem a szakedzőit és azt a képesítést, ami ahhoz kellett, hogy ott edzősködjek, amit a lányom megszületéséig végeztem, ezt a munkát kezdtem újra hat évvel ezelőtt, de már nem az előző helyen, hanem egy kisebb teremben. Rekreációs, hobbi tornát, annak alapjait tanítom a három évestől a tinédzser korosztályig. Egy-két órára jönnek fiúk és lányok egyaránt.

– Az alapokat tanítja, de azért figyel a tehetségekre is?

– Ha találunk nagyon tehetséges gyerekeket, akkor őket átirányítjuk egy másik tornaklubba, ahol nagyobbak a lehetőségek.

– Húsz éve élsz Angliában, teljesen megszoktad az ottani életet?

– Az országot már megszoktam, de az esős, ködös, szürke időjárást nem.

– Sok edzővel dolgozott, mígnem az Unyatinszki-házaspár felvitte abba a csoportba, ahol az olimpiai bajnok Ónodi Henrietta is edzett. Mekkora váltás volt ez?

– Bekerültem egy kisebb csoportba, de Julika néni és az előző edzőm, Kalmár Zsuzsa is elmagyarázta, hogy sokkal többet kell majd ott dolgozni. Ettől nem ijedtem meg, mert mindig szerettem a tornát. Bírtam is és ottmaradtam.

– Az 1992-es párizsi világbajnokságon már a verseny előtti egyik edzésen kivívta a publikum szimpátiáját, amikor a kán-kánra csinálta a talajgyakorlatát.

– Elég korán volt az edzés, sokan voltak a csarnokban és ahogy elkezdődött a kán-kános gyakorlatom, a publikum felélénkült. Nagyon jó érzés volt!

– A barcelonai olimpia idején elege lett a tornából, ahogy egyszer fogalmazott, „minden csak úgy történt körülöttem.” Mi volt az oka és ki, vagy mi húzta ki ebből a helyzetből?

– Volt egy pár ilyen „süllyedős” időszak az életemben. A barcelonai olimpia előtt még nagyon fiatal, tizennégy éves voltam. Miközben az iskolában is teljesíteni kellett, nagyon sok munkát kellett elvégezni itthon és a tatai edzőtáborban is sokszor távol a szülőktől. Éreztem, hogy nehéz, de Ónodi Heni segített kihúzni ebből a mélypontból. Egy évvel Barcelona után is belekerültem egy hasonló helyzetbe, amikor nem tudtam eldönteni, hogy tornázzak, vagy sem. Hogy mégis folytattam, az a torna szeretetének volt „köszönhető”.

– Sokáig Ön volt a „kicsi, de aranyos lány” a tornászcsoportban. Élvezte ezt a szerepet, vagy néha már idegesítette?

– Nem tűnt fel.

– Mit adott a torna és mit gondol, mennyivel lenne másabb az élete, ha annak idején az édesapja nem látja meg a csabai torna klub toborzó hirdetését?

– Biztosan egészen másképpen alakul minden, mert hiszen most is tornaedzőként dolgozom és tulajdonképpen az egész életem a torna körül zajlott, zajlik.

– Rendelkezik fizioterápiás szakképesítéssel, soha nem is dolgozott ezen a területen?

– Dolgoztam benne, és nagyon is szerettem, de kint erre nem volt lehetőségem, mert messze lakunk a kórháztól.

– Két olimpián, négy világbajnokságon és két Európa-bajnokságon erősítette a magyar tornászcsapatot, teljesnek érzi a tornász pályafutásodat?

– Igen, teljesnek.

– Ha itthon van, be szokott menni a csabai tornaterembe? Megérinti e a szereket?

– Persze, mindig lemegyek, nem hagyhatom ki. Olyan érzésem van, mintha hazamennék.

– Ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, újra a tornát választaná?

– Ez nem kérdés, mert tényleg annyira szerettem a tornát.

– A tizennégy éves Izabell és a három évvel fiatalabb Benjámin választott már magának sportágat?

– Tornáztak, de csak hobbiszinten. Mivel a férjem társastánc tanár, mindketten ezt a vonalat követik.

– A csoportjában tudják, hogy az edzőjük valamikor olimpiákon, világbajnokságokon versenyzett?

– Egy-két tanítvány ismeri, de széles körben nem annyira ismert a tornászmúltam.