Amikor Papp Bálint kérdezi Papp Bálintot

Újságíróként, fotósként rengeteg helyre eljutnak kollégáink egy-egy esztendőben, számos emberrel, emberi sorssal találkoznak. Év végi sorozatunkban egy-egy munkatársunk eleveníti fel, hogy az idén megírt cikkei vagy elkészített fotói közül melyik érintette meg őt a legjobban. Ma Papp Bálint eleveníti fel, milyen érzés volt neki Papp Bálintot kérdeznie.

Papp Bálint (nem az újságíró) edzőként a pálya szélén Fotós: Für Henrik

Aki kérdez: Papp Bálint. Aki válaszol: Papp Bálint.

Távol álljon tőlünk, hogy forradalmasítsuk az „öninterjú” műfaját a Békés Megyei Hírlapnál, ez pusztán egy megtörtént esemény krónikája.

Az elmúlt tizenegy évben sportágfelelősként napi szinten foglalkoztam, foglalkozom kézilabdával, így azzal is tisztában voltam, hogy Papp Bálint évek óta dolgozik edzőként, ráadásul ő is békéscsabai és még életkorban sincs nagy különbség kettőnk között. Bevallom, régóta vártam a lehetőséget, hogy egyszer valamelyik napilapban interjút készíthessek vele, ergo Papp Bálint kérdezhesse Papp Bálintot.

Ez a pillanat végül – immár a Nemzeti Sporttól való hazatérésem után – idén május 26-án érkezett el, aznap jelent meg a megyei lapban a fiatal trénerrel való beszélgetésünk. Még örömtelibbé tette az alkalmat, hogy a másodosztályú bajnoki cím és az élvonalba való visszajutás apropóján diskuráltunk.

Abba viszont inkább most nem gondolok bele, hogy mi történne, ha a két Papp Bálint szerepet cserélne. A rövid gimnáziumi kézilabdás „karrierem” ugyanis nem véletlenül tartott csupán egy évig – na, igen, aki tudja tanítja, aki nem tudja, az ír róla...

Hogy Nagy Szilviának melyik volt az emlékezetes találkozása ebben az évben, arról ITT írtunk.