Szarvas Mátyás korosztályában második

Magyarországról Badics Attila, és a békéscsabai származású Szarvas Mátyás vágott neki a 48 órás versenynek. Az már a rajt pillanatában egyértelmű volt, hogy kiemelkedő eredményekre nem lehet számítani a brutális hőség miatt, néhányan azonban ilyen körülmények között is kitettek magukért. 

Az első napon a kegyetlen meleg volt valamennyi versenyző fő ellenfele, az egész mezőnyre elmondható volt, hogy szinte mindenki „utazott”egy jó átlagtempóban és igyekezett magát hozzászoktatni a rettenetes meleghez. Akik itt elfutották magukat, azok később már nem tudtak fölzárkózni. Az élen a rajt pillanatától egy lengyel, és két olasz versenyző haladt, s ez a sorrend kisebb nagyobb különbségekkel megmaradt (Tomasz Waszkiewicz, Andrea Marcato és Roldano Marzorati) a célig. 

A második nap három kegyetlen vihar tizedelte a mezőnyt, mely rövid szünetekkel egy hatórás ciklusban csapott le, majd a kisütő nap nehéz párával telítette a harminc fok fölötti hőmérsékletet, alaposan megnehezítve a sportolók dolgát. Az utolsó tizenkét órára valamelyest visszahűlt a hőmérséklet, mintegy „ajándékként” a még talpon lévőknek. Elmondható, hogy minden célba érkező versenyző eredménye rendkívül értékes volt ilyen körülmények között.
Erről, és egy-két érdekességről kérdeztük Szarvas Mátyást, a KVTE többszörös világkupa győztesét, világcsúcstartóját, és sokszoros országos bajnokát.
– Sportbarátaimmal nagyon vártuk a versenyt, de még inkább a találkozást, hiszen az utóbbi két esztendőben időnként elég foghíjasok voltak a mezőnyök az ismert okok miatt. Azt kell mondanom: nívós mezőny gyűlt össze!

Külön kiemelném a három dobogós barátomat.Tomasz Waszkiewicz elmaradt ugyan a legjobbjától, de így is 330 km fölött futott, ami egészen kiváló eredmény. Az elképesztő tíznapos, és ötezer km-es eredményekkel rendelkező második Andrea Marcato is jól teljesített, sokat láttam önmagával küzdeni verseny közben, de végig erős tudott maradni fejben, míg a harmadik helyezett Roldano Marzorati remek egyéni csúccsal szintén 300 km fölé került. 

Számomra most nagyszerű eredménynek számított a célba érkezés is, mert az első 70-80 km után sokat küszködtem a gyomrommal, még a folytatás is kérdésessé vált, ám futó barátaim (a lengyel Tomasz, és a szlovákiai magyar Bögi Sanyi) azonnal a segítségemre siettek, így egy-két kiállás után rendezni tudtam magamat, esélyt adva a folytatásra. Ez olyan jól sikerült, hogy a 18-20. hely környékéről a kilencedik helyre futottam fel összesítésben, ami nagyon értékes ebben a mezőnyben. A 244 km-es eredményem világszinten is értékesnek mondható, hiszen a korosztályomban világkupa második lettem, egyúttal a világ idei harmadik legjobb eredményét értem el. Badics Attila barátom sokáig előttem futott, ám a kissé erősebb kezdés nála is visszaköszönt, így amíg én az utolsó hat órában a harmadik legjobb eredményt értem el az egész mezőnyben, addig Attila épp ott esett vissza, az ő eredménye 228 km lett. 

A 24 órások között a cseh Radek Brunek diadalmaskodott, de őt is nagyon megviselték a körülmények, úgy kellett őt szó szerint „fölrakni” a dobogó legfelső fokára. Jómagam nagyon örülök már magának a teljesítés tényének is, a tavaszi világcsúcs javításom után fizikálisan és mentálisan is kellett és jót tett ez a másfajta futás, megfelelő alapot teremtve reményeim szerint a szeptemberi hatnapos EMU 6 Day Race-re Balatonfüredre. Végül szeretném megköszönni a feleségem, Gyöngyvér segítségét, támogatását, aki a legnehezebb pillanatokban is, ott állt mellettem, mögöttem!