Amerikai foci: a békéscsabai Papp Péter a kökénybokortól a profi ligáig jutott

Amerika nemcsak álmaiban, hanem a valóságban is visszainteget. 
A Fehérvár Enthroners amerikaifutball-csapata a közelmúltban megnyerte a HFL-t, miután a magyar bajnoki döntőben, a Hungarian Bowlon legyőzte a Budapest Wolvest, majd a CEFL (Central European Football League), azaz a Közép-európai Futball-liga kupasorozatának fináléjában a Prague Lions együttesét is felülmúlta hazai pályán. A „Koronázók” a legutóbbi 32 mérkőzésükből 31-et megnyertek, három év alatt két magyar bajnoki címet zsebeltek be, és tavaly is döntőztek itthon. Az elmúlt évek sikereinek tevékeny részese volt a békéscsabai születésű Papp Péter is. 

A Fehérvár 34 éves oszlopa a negyedik szezonját tapossa a bajnoknál, korábban a Budapest Eaglesben és párhuzamosan a Dunaújváros Gorillazban játszott. Pappal együtt további öt-hat, szintén válogatott játékos érkezett még Székesfehérvárra, de azóta nagy mozgás nem volt a keretükben. Papp Péter 15 éve futballozik, a Békéscsaba Raptorsban kezdett el focizni, később a csabai egyesület elnöke is volt. Több sportágat is kipróbált korábban, kosárlabdázni is szeretett, szegedi felsőfokú tanulmányai során pedig a jégkorongban mélyült el. A kétezres évek közepén, főiskolai évei után hazakerülve szeretett volna valami más sportágat is kipróbálni, és teljesen véletlenül szembejött vele a hirdetés, hogy a csabai „Raptorok” játékosokat keresnek. 

– Azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák ezt a sportágat – emlékezett vissza a kezdetekre Papp Péter. – Lementem az első edzésre a San Siro elnevezésű békéscsabai pályára, a kutyakiképző mögé, ahol derékig állt a gaz. A kökénybokor tövében átöltöztünk, aztán elkezdtük „taszigálni” egymást. Tudom, hogy furcsán hangzik, de nagyjából ennyiről szólt a kezdetekben a foci. Amatőr, de összetartó kis közösség voltunk, és az első években nagyon jókat röhögtünk magunkon. 

Aztán egyre több lelkes csávó csatlakozott hozzánk, és nagyon gyorsan kinőtte magát a klub. Amerikai edzőt és légióst tudtunk Békéscsabára hozni, egy-két év leforgása alatt a divízió egyes döntőben találtuk magunkat. Kétszer játszottunk finálét, igaz, mindkettőt elveszítettük. Ezt követően sajnos utolért minket a vidéki csapatok átka, a gyors felívelés után lassú leépülés kezdődött, egyszerűen azért, mert mint a legtöbb vidéki együttes, nem tudtunk szintet lépni. Sem energia, sem pedig pénz nem volt arra, hogy az utánpótlással foglalkozzunk, a felnőtt játékosok is kezdték abbahagyni, és nem tudtuk pótolni őket. Azt azért tudni kell, hogy egy vidéki egyesület úgy működik, hogy van ötven kerettag, és közülük három-négy a saját pénzét teszi bele a működésbe, abba, hogy egy busszal el tudjatok utazni, hogy meccset rendezzél, hogy a mentőautó ott álljon a pálya szélén a mérkőzések alatt. Általában semmilyen támogatás nincs, ezért abszolút megszokott, hogy néhány futballista otthonról hozza a lóvét és rakjak bele a csapatba. Csak ez hosszú távon nem fenntartható. 

Így fogyott szépen lassan a csabai csapat is. A fővárosba költöző Papp Budapesten lett válogatott kerettag, odaszerződve vette egyre komolyabban ezt a sportot. A Fehérvárral az elmúlt években Ausztriában is megmérették magukat, az ötödosztályban kezdtek, és fokozatosan felfelé lépdelve eddig minden évben veretlenül megnyerték az aktuális ligát. Jövő tavasszal elindulnak az európai elitligában (European League of Football, ELF). A kontinens egyetlen profi bajnokságában két osztrák, egy-egy lengyel, török és spanyol klub mellett hét német együttes versenyez, hozzájuk csatlakozik az Enthroners mellett még egy svájci és egy olasz gárda is a következő kiírásra. A válogatottban eddig öt szezont játszott, jelenleg is tagja az A csoportos Európa-bajnokságra készülő keretnek. 
– A fő különbséget az jelenti a többi magyar csapathoz képest, hogy nálunk jóval magasabb a mérkőzésszám, az európai kupameccsek és az osztrák bajnokik miatt. Egy átlagos HFL-csapat négy-hat mérkőzést vív, mi tizennyolc-húszat egy idényben. Sokkal összeszokottabbak vagyunk, így sokkal jobb a játékunk. A jövő évi nemzetközi kupaindulást tekintve elmondhatom, hogy a legmagasabb szinten játszhatok, ahol európai játékos jelenleg futballozhat. Ha megnézem az elmúlt tizenöt évem ívét, akkor mondhatni a kökénybokor mellől a profi ligáig sikerült eljutni. Még egy-két évet tervezek, szeretném megméretni magam a válogatottal az A csoportban, és nyilván az ELF-ben is segíteni a Fehérvárnak, amennyire csak tudok. Az a szerencsém, hogy támadó falember vagyok, nálunk a korhatár másképp alakul, ha az egészség engedi, akkor a mi pozíciónkban tovább tarthat a karrier, mint mondjuk egy futónak. 
 

Kivételes helyzetben

A Fehérvár Enthronres szakmai stábjában öt magyar edző mellett három amerikai tréner (öt tengerentúli szakemberrel kezdték az évet, de kettő idény közben hazatért) dolgozik. Nagyjából ötven fős játékoskerettel készülnek az első csapatnál, ebből négy futballista az Egyesült Államokból érkezett, rajtuk kívül van egy belga és egy szerb játékos is, a többiek magyarok.

A fehérvári focicsapat helyzete kivételes a magyar mezőnyben: saját pálya, saját öltözővel, konditeremmel és műfüves edzőpályával áll Papp Péterék rendelkezésére, a körülmények európai szintűek. A játékosok amatőr státuszúak, nem kapnak fizetést, civil munkája van kivétel nélkül mindenkinek. Európában is az a trend, hogy dolgoznak a futballisták és mellette játszanak.