A Békés megyeiek is kitettek magukért a Balaton-átúszáson

Évek óta terveztem, hogy részt veszek a kihíváson, de az eredetileg tervezett június végi időpontban általában más, munkahelyi elfoglaltságom van, éppen ezért eddig nem volt lehetőségem, hogy bekapcsolódjak a Balaton-átúszásba – árulta el hírportálunknak Vigyikán György. A gyulai kötődésű fiatalember elmondta, a járványhelyzet miatt idén augusztus elsején szervezték meg a programot, így nem volt akadálya, hogy teljesítse a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 kilométeres távot.

– Természetesen készültem, de úszómedencében. A nyílt víz azonban egészen más „kávéház” – ecsetelte. – A sors fura fintora, hogy a Balaton-átúszást megelőző napokban rendezték a Kékszalag vitorlásversenyt, szinte végig szélcsendben. Szombatra viszont megjött a szél, ami ha nem is jelentősen, de kisebb mértékben nehezítette a körülményeket, amelyek ettől függetlenül kifejezetten jónak számítottak.

Vigyikán György elmondta, saját magát is meglepte, hogy az 5,2 kilométer alatt egyetlen egyszer sem kellett megállnia. – Az utolsó kilométeren azonban érezhetően lelassultam, de végig éreztem, hogy célba fogok érni, teljesíteni tudom a kihívást – tette hozzá. Vigyikán György egyébként jótékonysági céllal úszta át a Balatont. Karcsapásait a Bátor Tábor Élménykülönítmény elnevezésű kampányára ajánlotta fel. Az Élménykülönítmény a Bátor Tábor Alapítvány jótékonysági sportközössége.

A csapat tagjai futóversenyeken, hosszútáv-úszásokon és más sporteseményeken indulnak. Az általuk megtett kilométerek akár egy kávé vagy egy mozijegy áráért örökbe fogadhatók. Gyuri teljesítményét is adománnyal honorálták.

– Az időm nem lett túl fényes, 3 óra 41 perc alatt sikerült beérnem, mégis nagy élményt jelentett átúszni a Balatont. A legmeghatározóbb pillanat talán az volt, amikor egy alkalommal hátranéztem, és már azt láttam, hogy nagyobb távot tettem meg, mint ami még előttem áll – fogalmazott.

Nagy Sándor békéscsabai, 56 éves gépjárművezető-szakoktató hetedszer teljesítette a Balaton-átúszás távját. Még 1978-ban, elsős gimnazistaként az Aranyjelvényesek az olimpiára! felhívásra jelentkezett, és akkor Balatonfüredről Tihanyig kellett teljesíteni a mostaninál rövidebb távot.

– Az 1980-as, moszkvai olimpiára ugyan nem jutottam ki, de megfogadtam, hogy időnként elindulok ezen a jó hangulatú rendezvényen – hangsúlyozta. – A korábbi években a ma már jogász fiammal és gyógyszerész lányommal is részt vettünk a Balaton-átúszáson. Most Pongrácz Attila barátommal teljesítettük a távot. Ehhez, persze, nekünk már komoly felkészülés kellett, a békéscsabai Árpád-fürdő versenyuszodájában róttuk a hosszokat, 1500–2000 métert tettünk meg egyhuzamban, hetente többször is.

Sokan mondták, hogy könnyű a csabai szakoktatónak, mert 194 centi magasra nőtt, hosszúak a lábai és a kezei, így gyorsabban halad a vízben. Erre úgy reagált, ezeknek a testi adottságainak inkább kedvenc sportágában, a kosárlabdában vette hasznát. A hajdani, legendás „rózsás” csapattal szép sikereket értek el a megyei és területi döntőkön. Az úszáshoz viszont kilókban egy kicsit rá kellett erősítenie a hasizmaira, hogy biztosan teljesíteni tudja a távot, és szép testtartásban maradjon fenn a vízen.

Katalin jubilált

A békéscsabai dr. Vinczéné Dócs Katalin jubilált a Balaton-átúszáson, ugyanis 20. alkalommal rajtolt el. Az egykori úszó két óra öt perc alatt teljesítette a távot, és ezzel az időeredménnyel benne volt az első 15 százalékban az egykori és jelenlegi úszókat is felvonultató a mezőnyben.

– Tíz év versenyzői múlttal a hátam mögött soha nem tudok szakítani ezzel a csodálatos sportággal – hangsúlyozta. – Az úszás állóképességet adott, és többek között a nyugodt, higgadt gondolkodásban is szerepet játszott.