Az utánpótlásban találta meg edzőként a számítását

Az ismert körülmények miatt az edzői munka most ténylegesen szünetel, üresek a pályák, a Békéscsaba 1912 Előre U11-es csapatának játékosai otthon várják a koronavírus-járvány végét.

– Amíg nem nyitnak ki az iskolák, addig edzések sem lesznek – jegyezte meg Kovács ­Tibor. – A gyerekek heti edzésanyagot kaptak, azt már rájuk bíztuk, hogy szobában vagy szabadban végzik azt el. Az online térben létezik egy Tanterem-funkció, a srácok erre a felületre töltik fel a videókat. Vannak aktívabbak, olyanok, akik mindennap edzenek. Ha van testvér, akkor még motiválják is egymást, aki egyedül van, annak nehezebb – mondta az utánpótlás-edző. – Egyik edzőkollégám megjegyezte, hogy amikor a belga Double Pass az MLSZ kérésére átvilágította az utánpótlásműhelyeket, akkor a legszembetűnőbb különbség a hasonlókorú külföldi gyerekekkel szemben az volt, hogy egyénileg tapasztalható lemaradás. Na, most lehet egyénileg fejlődni!

Kovács Tibor még játékoskorában kezdte el az edzői pályát 2000-ben a Szokolay Focisuliban, és az elmúlt két évtizedben szinte csak az U10 és U14 közötti korosztályt tanította. Egy ízben, 2004-ben tett egy „kirándulást” a felnőttek világába, ám ez nem tartott tovább fél évnél.

– Nem vonzott különösebben a felnőttcsapatok kispadja, az a világ elsősorban a pénzről szól – mondta az 51 éves szakember. – A kicsikkel sem könnyű, de jó látni, ahogy fejlődnek. A legkisebbek még szétszórtak, az U14-esek a legérdeklődőbbek, a náluk idősebbek azután megint csak szétszórtak, más is leköti őket.

Azért érkeztek visszaigazolások az elmúlt két évtizedben Kovács Tibor munkájáról. A Puskás-díjas Zsóri Dániel is pallérozódott a kezei alatt, miként a Puskás Akadémiánál, ma pedig a Zalaegerszegen játszó Hudák Martin, az MTK-s Mezei Csaba, a honvédos Irimiás Gergő, az olasz Bologna korosztályos együttesében futballozó Bakos Zsombor, vagy említhetnénk az NB II.-es Előrében játszó Máris Dominik nevét.

– Sok ügyes gyerek fordult meg a csapataimban, remélem, hogy mindannyiukra szép és eredményes pályafutás vár!

Kovács Tibornak van miből merítenie edzőként, hiszen a Békéscsabai Előrében, majd Diósgyőrön is szép pályát futott be játékosként, összesen 147 NB I.-es találkozón lépett pályára, és védőként két gólt szerzett.

– Nagyszerű csapatba kerültem 1994-ben. Könnyű volt beilleszkedni, de gyorsan bele kellett rázódnom, hiszen jöttek az Intertotó-meccsek a svájci Sion (7–2), az osztrák Rapid Wien (3–0), a német Dynamo Dresden (3–2) és a dán Odense (1–3) ellen – emlékezett. – Az UEFA-kupában kivertük a macedón Vardar Szkopjét, de az orosz Kamisin ellen már nem jutottunk túl. Az NB I.-ben a Vasas ellen debütáltam, és 2–1-re nyertünk, emlékszem, az első gólból én is részt vállaltam. Felejthetetlen emlék a Ferencváros ellen 1994 augusztusában aratott 5–2-es diadal. Jó érzés volt tapasztalni, hogy az ellenfél tart tőlünk, rájuk tudtuk erőltetni az akaratunkat. Nem hittem volna, hogy ilyen jól alakul az első NB I.-es szezonom, amikor ötödikek lettünk. Csak az volt a célom, hogy mindig a következő meccsre koncentráljak és azon teljesítsek. Amikor szép sorban eligazoltak a ’94-es bronzcsapat legjobbjai, s a szponzori háttér is megváltozott, visszaesett a csapat is, a következő két évben éppen, hogy benn maradtunk az NB I.-ben. Amikor Kulcsár Sanyi Diósgyőrbe igazolt, jelezte, hogy keresnek egy védőt. Kaptam az alkalmon és odamentem. Három szezont húztam ott le, de mivel komoly sérüléssel is bajlódtam, illetve ott is anyagi nehézségek adódtak, eljöttem.

Kovács Tibor visszatért Békéscsabára, majd játszott még az NB II.-es Orosháza FC csapatában, ám ekkor már tudta, hogy lassan véget ér a játékos-pályafutása.

Az utánpótlásedzői munka mellett a 4-es Honvéd utcai edzőközpontban dolgozik, amely rövidesen új pályákkal bővül majd.