Tökéletesen teszi a dolgát Hankóné Jakab Gabriella

Szabó Károly hívta vissza a lila-fehér klubhoz, ahol először az U8-as, majd U9-es korosztályt tanította, idén pedig az U10-eseket.

– Soha nem edzősködtem azelőtt, de nagyon érdekelt ez a munka. Engem kilencesztendősen a nagypályás világbajnok kapus, Ancsinné Laurinyecz Katalin fedezett fel, aki azonnal eszembe jutott akkor, amikor a tanítványaimnak bemutatkoztam. Nagyszerű edző volt, aki képes volt megszerettetni a gyerekekkel a kézilabdát. Ebben a korban még főleg a különböző mozgásokat tanítjuk a gyerekeknek, de sokoldalú képzésben részesülnek – mondta el Hankóné Jakab Gabriella. – Aki ilyen tevékenységet folytat, mint mi, azok közül senki nem dolgozhat a megszokott módon a mai rendkívüli helyzetben. A gyerekeknek hatalmas a mozgásigényük, de azt hiszem, termi edzések nélkül is megoldják a mozgást, ők és a szüleik vannak annyira ötletesek. Éppen szombaton lett volna mérkőzésünk a kisiskolások bajnokságában, mely sorozatban havonta egy napon két találkozót szoktak játszani. Most ez a járvány miatt elmarad, pedig a fejlődésüket a legjobban a mérkőzések szolgálják. Más idegen környezetben más csapatok ellen játszani, mint edzésen egymás ellen. A csapatban sok jó képességű kislány van, akik a mérkőzéseken is tanúbizonyságát adják ennek. Én és a gyerekek is nagyon várjuk már, hogy folytassuk a munkát!

Vajon tudják-e a kis tanítványok, hogy ki is oktatja őket nap mint nap a kézilabda rejtelmeire?

A beálló úgy forgatta meg a védőket a falban, hogy azok azt sem tudták, merre mozduljanak. S ha már befordult, kevés kapus volt, aki védeni tudta a lövéseit.

Az Előre 1974-ben jutott fel az NB I.-be, Lele Mihály edző eleinte a jobb szélen játszatta. Ha kellett, el is irányította a csapatot, de igazán a beálló posztján érezte jól magát. A kiváló játékos, egy kiváló békéscsabai csapat tagjaként, 1982-ben egészen a dobogó második fokáig jutott az NB I.-ben, s még abban az évben az IHF-kupában a legjobb négy közé meneteltek. Az az év a válogatott szereplés tekintetében is nagyon emlékezetes maradt számára, hiszen kis híján megnyerték a világbajnokságot az akkor még álló Budapest Sportcsarnokban.

– Az egész sportpályafutásomra – így erre az időszakra is – nagyon szívesen emlékezem vissza – mondta Hankóné, aki készült arra, hogy 1984-ben ott lehessen a Los Angeles-i nyári olimpián. Az eseményt a szocialista blokkba tartozó nemzetek, így Magyarország is bojkottálta, válaszul a nyugati országok előző, moszkvai nyári olimpiáról való távolmaradására.

– Akkor ezt nagyon nehéz volt megélni, hiszen tudjuk, hogy mennyi munkát jelent felkészülni egy olimpiára. Hogy a távolmaradás politikai okok miatt történt? Ezzel egyetlen érintett sportoló sem tudott mit kezdeni – emlékezett a beálló, aki azonban az olimpiai szereplés elmaradása ellenére is kifejezetten büszke lehet eredményekben gazdag pályafutására.

– Jó érzéssel tölt el, hogy nyolcvanhat mérkőzésen a nemzeti csapat tagja lehettem. Abban az időben nem rendeztek annyi világversenyt, mint manapság, és a Budapest-központúság miatt vidékről sokáig nagyon nehéz volt bekerülni a válogatottba. Mi bekerültünk, és ott maradtunk, ami nem volt kis teljesítmény. Lele Mihály után akkoriban Csík János irányította a válogatottat, sokat tanultam tőle is.

Hankóné Jakab Gabriella pályafutását keretbe foglalta az 1992-ben a Békéscsabai Előrével elért fantasztikus bajnoki bronzérem.

– Csulik Pálné edző vezetésével értük el azt a sikert, szép emlék az is! – emlékezett.

Hankóné Jakab Gabriella vezérfonala játékosként és ma edzőként is a következő:

– A legfontosabb, hogy amit csinálok, azt a legtökéletesebben tegyem, s mindig hozzam ki magamból a legtöbbet!

Névjegy

Hankóné Jakab Gabriella a békési megyeszékhelyen született. Játékosként végig szeretett egyesületét, a Békéscsabai Előrét szolgálta, mint ahogy teszi ezt manapság edzőként is.

Nyolcvanhat alkalommal öltötte magára a magyar női válogatott meggypiros mezét. Az 1982-es budapesti világbajnokságon tagja volt az ezüstérmet szerzett nemzeti csapatnak.

Az IHF-kupában 1982-ben az elődöntőbe jutott a lila-fehér együttessel.

Az NB I.-es magyar bajnokságban 1982-ben ezüstérmes lett az Előrével, majd 1992-ben bajnoki bronzérmet nyert a lilákkal.