Harcos csapatot ígér a Békéscsabai RSE új edzője

– Több ajánlata is volt, miért éppen a békéscsabaiak invitálására mondott igent?

– Voltak megkereséseim, de nagyon komoly fantáziát látok a békéscsabai munkában, ha az egész komplexitását nézzük, hiszen Európa-szerte az a trend, hogy összevásárolnak nyolc-tíz külföldi játékost és azzal a kerettel kell eredményesnek lenni. Nagyon tetszik az a koncepció, amit a békéscsabai klubvezetés felvázolt számomra. Nem félek ettől a munkától, tudom, hogy az eredmények minősítik az edzőt, de nem az a fajta edző vagyok, aki megijed a kihívásoktól, hogy fiatal játékosokkal, a magyar röplabdázás legnagyobb tehetségeivel kell dolgoznom. Ezt egy küldetésnek fogom fel. A legfontosabb célom, hogy ezek a röplabdázók fejlődjenek és nemzetközi szintű játékosokká váljanak. A felvázolt utánpótlásprogram, az épülő röplabda-akadémia arra biztatott, hogy vállaljam el a feladatot.

– A magyar klub megkeresése előtt mennyire ismerte a békéscsabai csapatot és a magyar röplabdát?

– Aktuális csapataimmal többször játszottunk magyar csapatok ellen, tavaly a Nova Goricával Challenge Kupában éppen a Vasast búcsúztattuk el. Ezen mérkőzésekre való felkészülés során több magyar csapatot is láttam az itteni ligából, és az a benyomásom, hogy az itteni röplabda nagyon komoly fejlődésen ment keresztül. Négy-öt olyan csapat van már, amelyik immár nemzetközi szinten is megállja a helyét. A magyar válogatott szereplését is ismerem. A magyar röplabdázás fejlődése egybeesik a Békéscsaba felemelkedésével. Ismertem a klubot, annak eredményeit, és kitűnt, hogy ez egy egyedülálló és profi klub, amely komoly utat járt be és ahol komoly célokat fogalmaztak meg.

– Ön is röplabdázott, de azután fiatalon váltott és edzőként dolgozott tovább.

– Harmincéves koromig profi játékos voltam feladóként, de nem gondoltam, hogy nemzetközi karriert futhatok be. Köszönhetően az akkor már topjátékosnak számító feleségemnek, Tina Lipicernek, beláttam, hogy a kettő együtt nem működik. Közgazdászdiplomát szereztem, de nem akartam elszakadni a röplabdától, és lépésről lépésre építettem fel az edzői karrieremet. Az élethosszig tartó tanulásban hiszek, s így indultam el az edzői pályán, és viszonylag korán pozitív visszajelzéseket kaptam. Először az utánpótlásban dolgoztam, majd másod-, végül vezetőedzőként.

– Az első hetekben még nélkülözniük kell a magyar válogatottakat és az új külföldi játékosokat. Hogyan építi fel a nyári programot?

– Ebben a periódusban válogatott program van, ami nekem sem okoz problémát. Úgy építettem fel a felkészülés menetét, hogy az első hetekben a fiatalokkal foglalkozom, ami kiváló alkalom a megismerésükre. Később folyamatosan csatlakoznak be a többiek. Jó kezekben vannak a válogatott játékosok, ismerem Jan de Brandt szövetségi kapitányt. A horvát Karla Klarics Santarelli, az amerikai Ashley Evans pedig Karch Kiraly alatt dolgozik, úgyhogy nincs okom az aggodalomra.

– Látva a keretet, mit gondol, mire lesz képes az új szezonban a békéscsabai csapat?

– Nem állok be abba a sorba, hogy hangzatos ígéretekkel jöjjek elő, a munkában hiszek. Meggyőződtem arról, hogy ehhez a körülmények, a játékoskeret is adott. Felelőtlen ígéreteket nem is akarok tenni, azt tudom mondani, hogy ez egy harcos csapat lesz, amelyik büszkén fog megküzdeni minden egyes ellenféllel. Ismerem a klub tradícióit, számomra a legfontosabb a munka, az, hogy csapatba építsem a fiatalokat. A játékosok, a stáb és a menedzsment is a maximumot teszi bele a munkába, a többit pedig majd látjuk.

Több országban is megfordult

A 41 éves Vasja Samec Lipicer több ajánlatot is kapott az előző szezon végén, többek között Törökországból is. A legutóbbi szezont hazájában, a GEN-i Volley Nova Gorica csapatában töltötte vezetőedzőként, melyet a Challenge Kupa elődöntőjébe vezetett. Azt megelőzően az olasz élvonalbeli Bolzano együttesénél dolgozott másodedzőként. Megfordult Lengyelországban is, ahol a Sopot utánpótlás-együtteseit irányította.