Mary's Meals: sufniból segítik az afrikai gyermekeket

– Hogyan akadt rá a Mary’s Meals történetére, a kötetre?

– A könyv címe az, hogy A sufni, ahonnan (sokkal több mint) 2 millió gyerek kap enni, és immár ez önmagában meglepő – mondta Kiss Antal. – A kötet egy skót-felföldi hétgyermekes édesapáról szól; Magnus Macfarlane-Barrow történetét meséli el, aki fiatalemberként megütközött a délszláv háború szörnyűségein. Nekiállt adományokat gyűjteni, és olyan jól sikerült az az akció, hogy néhány kisteherautó után kamionokat küldtek a skótok, főleg Boszniába. Többek között Luka Modricnak is vittek adományokat: kisfiúként ott állt sorban másokkal együtt, most pedig világhírű futballista, a horvát válogatott vezéregyénisége. Miután véget ért a háború, felvetődött Magnusban, hogy mit tegyen, hiszen sok nagylelkű, jó szándékú ember vette körül. Medjugorjéban, ahol évtizedek óta tartanak nyilván Mária-jelenéseket, kapta a hívást, hogy a valóban éhező afrikai gyermekeknek gyűjtsön. Innen indult el a program, hogy a gyermekeknek az iskolai oktatás keretében biztosítson ételt. Ezzel kettős szolgálatot tesz: azzal, hogy az iskolában ad ételt, iskolába is jár a gyermek. Ez egyébként napi egy bögre kását jelent, tehát egy gyermek éves étkeztetése 8800, tehát mintegy 9000 forintba kerül. Ez magyar szemmel tekintve is szinte láthatatlan összeg. Érdekes, hogy a kását készítő asszonyok táncolnak, mintha semmi baj nem lenne, pedig ott mindennap a lét a tét. Sok mindent lehet tanulni tőlük. És az a célom, hogy megismertessem a könyvön keresztül ezt a csodálatos kezdeményezést, azt, hogy 8800 forintból is lehet csodát tenni. 

– Személyesen milyen útmutatót, üzenetet adott a könyv?

– Nemcsak a kötet, hanem maga Magnus személye. Tavaly nyáron egy fesztiválon vettünk részt a feleségemmel, ahol többen beszéltek keresztény hitükről, és kiderült, hogy sok helyen van Mary’s Meals, Magyarországon viszont nincs. Felajánlottuk, hogy leszünk ennek a hazai nagykövetei, és meghívtuk az itthoni könyvbemutatóra is. Magnus mondta, kizárt, hogy karácsony előtt képesek legyünk kiadni a kötetet, de kiadtuk, a bemutatóra megtelt a Mathias Corvinus Collegium aulája, ahol Magnus nagyon nagy hatást gyakorolt a jelenlévőkre. Az ő személyén keresztül sugárzott az a hihetetlen szeretet, elköteleződés, amely a könyv minden lapján megjelenik. Csak ajánlani tudom.

– Kiknek ajánlaná, kiknek szól ez a kötet?

– A panaszkodó, a telhetetlen magyaroknak. De mondhatom, hogy magunknak. Tudatosítani kell, hogy ha van például egy osztályközösség, amelyben minden gyermek lemond egy csokoládéról, akkor abból az összegből egy afrikai gyermek egy évig kap enni, és boldog. Ki vesz észre egy szelet csokoládét? A csodálatos ebben a kezdeményezésben pont az, hogy rávilágít arra, a kevés milyen sok. Mindenkinek szól a könyv, aki úgy érzi, hogy rosszul megy a sora, hogy van miért panaszkodnia. Mert ne legyen. Vannak olyan gyermekek, akik napi egy kásának is örülnek. 

– Ilyenkor szokás azt mondani, hogy itt is vannak nélkülözők, nekik kellene segíteni az afrikai gyermekek helyett. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy itthon a bölcsődékben, az óvodákban, az iskolákban kapnak enni a gyermekek – a nehéz sorsúak ráadásul kedvezményesen, akár ingyen –, és a leginkább rászorulóknak a szünidőben is biztosított térítésmentesen minden nap az ebéd. 

– Magyarország gyönyörű állapotban van ebben a tekintetben. Itthon nincs gyermekéhezés, a szociális rendszer kellően erős, itt nincs olyan, hogy egy gyermek napokig nem eszik. Ezek az afrikai gyermekek sokszor heteken keresztül éheznek vagy hiányosan táplálkoznak, nekik az 50 forintos kása az életet jelenti. Talán meg kell tanulnunk megbecsülni azt az 50 forintot is, amit észre sem veszünk, amiből Afrikában egy gyermek napi étkezése megoldható. Szolidárisnak kell lennünk azokkal, akik éheznek. Nem csak panaszkodni kell a migráció miatt, hiszen tudunk tenni ellene. Ezek a gyerekek ott szeretnének maradni, nem akarnak eljönni sem ők, sem a szüleik. Azt az országot szeretik, ahol élnek, az ottani madarakat, fákat, vizeket. Ha részt veszünk a támogatásukban, akkor Afrika legszegényebb országaiból az illegális bevándorlás megállításában is szerepet tudunk vállalni.

– Milyen célt fogalmazott meg a Mary’s Meals magyarországi nagyköveteként?

– Magyarországon nagyon nagyszívű emberek élnek, ezt megmutattuk a német újraegyesítésnél, egy-egy világkatasztrófánál, az ukrajnai válságnál. A Mary’s Meals is sikeres lesz itthon. Szinte alig indultunk, és immár 500 gyermek étkeztetését adták össze a magyarok, ami egy egész iskolányi gyermeket jelent. Ezer gyermek lehet az első lépcsőfok, és bár nem tennék felső határt, több ezer gyermek lehet a reális cél. Talán a 10 ezer sem túlzó, de ahhoz kellenek nagyobb támogatók is. A Mary’s Meals egy rendkívüli programot indít el május 25-én, szombaton. Az éhezés világnapja apropóján szolidaritásra kérik az embereket, hogy tegyenek egy sétát azokért a gyermekekért, aki hosszú kilométereket gyalogolnak iskoláig az Afrikában.