Megelevenedtek a viktoriánus korabeli élet furcsaságai

Kiss Monika magyartanár ezúttal a viktoriánus Anglia életmódtörténetéről beszélt, csokorba gyűjtve a kor érdekességeit, furcsaságait.

– 1837-ben egy 18 éves lány, Viktória került a trónra  és egészen 1901-ig uralkodott. Róla nevezték el, 1850-től már használták is a viktoriánus megnevezést. A korszakra a család- és munkacentrikusság, a konzervativizmus, vallásosság, a visszafogott életmód volt a jellemző, később merevséggel, képmutatással, bigottsággal, prűdséggel, vádolták az időszakot. Viktória Albert német herceggel házasodott össze, néhány éven belül kilenc gyermekük született, akik leginkább Albertre maradtak, mert a királynőt lefoglalták az államügyek – részletezte Kiss Monika, hozzátéve, Viktória nem vetette meg az élvezeteket, szeretett enni, inni, jöhetett a sütemény, a whiskey, a forralt bor. Nem volt szépségideál, az akkori kor inkább a csipegetést követelte a nőktől.

– A szépségideált a karcsúság jelentette, népszerű volt a fűző és a diéta a nők körében. Utóbbiak közül a leghorrorisztikusabb talán a galandféreg-kúra lehetett. Az arc szépségét a nemesi származásúak körében a fehérség jelezte, ennek érdekében még a mérgező arzénpirulát is hajlandók voltak bevenni. Megdöbbentő volt a nadragulyás szemcsepp, ami tágította a pupillákat és könnyessé tette a tekintetet – sorolta. Elhangzott: a királynő szerint a smink közönséges volt és alpári, de ha valaki mégis sminkelésre „vetemedett”, higanyt használt, vagy porrá őrölt bíborbogarat. A nők egyik ékét a haj jelentette, ám sampon híján ecetes, tojásos, rumos, rozmaringos pakolást használtak. Divatos volt a göndörség, a lokni, de olykor előfordult, hogy a tűz fölött melegített sütővas az egész fejet lángba borította. Plasztikai sebészet híján a magukkal elégedetlenek orrformázó eszközöket használtak, éjszakára felcsatolva várták a hatást. A férfiak éke a század közepétől a bajusz lett, amit főleg viasszal formáztak, ám a forró, angol tea gyakran leolvasztotta, így feltalálták a pillangóbetoldást, megszületett a bajuszbögre.

A higiéniára térve az előadó elmondta, a viktoriánus korabeliek rájöttek, hogy a száj-, testápolás, mosás révén kevesebb a betegség, a járvány. Fogkrémet a korabeliek szénporból, krétaporból, porrá zúzott tintahalból készítettek, vagy egész egyszerűen csak szenet rágcsáltak. Ha mégis begyulladt egy rossz fog, boltban vásárolt kokaincukorkával enyhítették a fájdalmat.

– Vízöblítéses vécé még nem létezett, de több alagsorban kialakítottak gödrök fölé emelkedő illemhelyet. Új foglalkozás született; éjszakai takarítók hordták ki a végterméket a sötétség leple alatt a házakból. Sokszor lustaságból csak a Temzébe öntötték, ám a népességrobbanással, a gyárak, vágóhidak szennyével kiegészülve a folyó teljesen elszennyeződött. Szörnylevesnek is nevezték a londoni nagy bűz idején. Az emberek féltek, hogy a szag megbetegíti őket, végül amikor egyszer, a parlament felé fújt a szél, eldöntötték, megépítik London csatornahálózatát. Ekkoriban az utcákat egyébként lótrágya borította, meg is rövidültek a női szoknyák – részletezte a magyartanár. Hangsúlyozta, a viktoriánus korban a gazdagabbak már fürdőszobát is kialakítottak, viszont sokan saját testüket sem bírták látni a prüdéria miatt, ezért fürdőingben szálltak a kádba.

– Öltözködésben a fűző volt a divat, de nagyon szorosra húzták, sokszor eldeformálva a belső szerveket. Az ötvenes évek közepén kitalálták a krinolint, a keményített alsószoknyát, vagy fémből készült keretet, ami hatalmas mérete miatt szintén sok bajt hozott. A nagy szél a szoknyával együtt felboríthatta a nőket, sőt, több mint háromezren haltak meg szoknyatűzben, csak mert közel léptek kandallókhoz, gyertyákhoz, levenni meg nehézkes, időigényes volt a szerkezetet. Később divatba jött a turnűr, amihez különleges (kényszer)tartás (görögív) is társult. A kalapokat nemezelték, de higannyal gyúrták össze. Egy valamirevaló nő nem léphetett ki kesztyű nélkül sem az utcára – sorolta tovább a furcsaságokat Kiss Monika. Hozzáfűzte, a szexualitás terén is ellentmondásokkal teli kor volt a viktoriánus. Vallásosság, családcentrikusság, sok-sok tiltás (még házasságon belül is) volt jellemző, miközben virágzott a prostitúció.

– Szeretkezni csak gyermeknemzés céljából lehetett, más alkalmakkor a nőknek ellen kellett állni. Ismeretük a házaséletről kevés volt, a nászéjszaka sokszor valódi sokkot jelentett a fiatal hölgyeknek. A párok olykor le sem vetkőztek teljesen egymás előtt a prüdéria miatt. A férfiaknak fém erényöv, önmegtartóztató gyűrű készült, a női „hisztériát” is különféle eszközökkel kezelték – tette hozzá.