2023.01.01. 08:58
A templom után a kaszinóba mentek szilveszterkor a gyulai Ladics család fiataljai
„Óesztendő, újesztendő...Szilveszter és újév egy gyulai polgárcsaládban a boldog békeidőkben” címmel foglalta össze korabeli dokumentumok alapján dr. Bódán Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Békési fióklevéltárának osztályvezető levéltárosa, hogy miként ünnepelt a Ladics família szilveszterkor és újév első napján. A családtörténetek blogon közzétett írás nagyon sok érdekességet tartogat a korabeli eseményekről.
A következő generáció - Ladics Lászlóné Kliment Gabriella gyermekei körében 1905 körül
A gyulai Ladics família mind vagyon, mind társadalmi presztízs tekintetében egyike volt a legismertebbeknek Gyula és tágabb értelemben Békés vármegye társadalmában a 19–20. század fordulóján – emelte ki dr. Bódán Zsolt. Ügyvédek, bankigazgatók, orvos, mérnök egyaránt került ki a családtagok közül.
A család után maradt hagyaték pedig egészen különleges, hiszen az a vidéki polgárság életének egyedülálló történeti forrása és dokumentuma a dualizmus korából, illetve a két világháború közötti időszakból. A hazánkban unikálisnak számító hagyaték nem pusztán a több ezer tételt számláló családi irattárat foglalja magába, de a lehetőségekhez mérten a teljes tárgyi hagyatékot is, a családnak több mint egy évszázadon át otthonául szolgáló lakóházat, annak bútorzatával és felszerelésével, a Ladics családtagok használati, illetve személyes tárgyait, valamint a gazdag családi könyvtárat. A família egykori otthona napjainkban polgári életmódtörténeti múzeumként várja a látogatókat Gyula belvárosában.
December 31.; szilveszter
Dr. Bódán Zsolt kiemelte, az esztendő utolsó napja a családias hangulatú karácsonnyal szemben sokkal inkább közösségi jellegű volt, melyhez polgári környezetben egyaránt kapcsolódhattak szűkebb körű házi mulatságok, illetve nagyobb táncestélyek, bálok. Mindez természetesen a felekezetektől függetlenül a kora esti órákban megtartott hálaadó szentmisét, istentiszteletet követő szilveszterestére vonatkozott.
Hozzátette, Gyulán a templomi szertartásokon a hívők zömét kitevő földműves és iparos lakosság mellett természetesen a helyi intelligencia is rendszeresen képviseltette magát. Ez alól a Ladics család sem lehetett kivétel. 1887 utolsó napján például a legidősebb Ladics lány, Irén barátnőivel, a Kliment lányokkal és Tóth Julcsával volt a templomban. Ladics László naplójából tudjuk, hogy ő is volt templomban ezen az estén, mivel azonban a testvére, Irén meg sem említi levelében, elképzelhető, hogy – a katolikus lányokkal szemben – ő, talán apja, Ladics György társaságában, a református templomba látogatott el a hálaadásra. Utána viszont a két testvért már csakúgy, mint a Kliment lányokat, a kaszinó estélyén találjuk.
A korszaknak Gyulán kétségkívül ezek a kaszinói estélyek voltak a legnépszerűbbek, s jellegükből fakadóan a legelőkelőbb szilveszteri mulatságok is. Mellettük még a tiszti estélyeket említhetjük, melyek, ha a kaszinói estély valamilyen okból elmaradt, szintén előkelő közönséget vonzottak.
A szakember írásában kitért arra is, hogy a Ladics lányok elsősorban a kaszinói mulatságokat látogatták, de annak hiányában a tiszti estélyeken is részt vettek. „A sylvesteri mulatságról, gondolom, már hallottál! Nem sikerült valami fényesen, de én azért kitűnően mulattam” – írta például a legifjabb Ladics lány, Margit az 1892-es tiszti estélyről.
A táncestélyek elsősorban a fiatalság mulatságai voltak, melyen természetesen a szülők, elsősorban az édesanyák is megjelentek gardedámként, a bálozó ifjakkal nem rendelkező családok számára azonban a szilvesztereste inkább családi, esetleg szűkebb baráti körben, vacsorával egybekötött kisebb házi mulatságokkal telt. A Ladicsok esetében is megfigyelhetjük ezt az 1890-es évek második felében, mikor már Ladics György gyerekei is nagyobbrészt családot alapítottak. 1898-ban például a friss házas Ladics Margiték a szilveszter stét testvére, Ladics László házában, míg az újévet a szülői házban töltötték.
A házi mulatságok vidámabb eltöltése érdekében – az unalmas szilveszterestéket elkerülendő – A magyar család aranykönyve erre az alkalomra különböző tréfás játékokat ajánlott, mint a három kérdés, a három csésze, sorshúzás, ólomöntés, melyek leginkább az elkövetkező évhez vagy a fiatalok jövendőbelijének kitudakolásához kapcsolódó jósló játékok voltak.
– Azt, hogy a századelő népszerű életvezetési tanácsadója ez esetben mennyire egy kialakult általános gyakorlatot, vagy inkább egy idealizált képet írt le, nehéz lenne eldönteni – jegyzi meg a szerző.
– A Ladics családban mindenesetre a szilveszteresti ólomöntés ismert lehetett, amit megerősít egy, a századforduló éveiből való karácsonyi dísz és ólomöntő készlet, melyben még az érdekes alakú ólomdarabkákat is megőrizték. Noha kifejezetten a szilvesztereste kapcsán további játékokra nem találtunk adatot a hagyatékban, kiindulva abból, hogy más társas összejövetelek, házi bálok alkalmával a különböző társasjátékok hozzátartoztak a család szórakozásához, feltételezhető, hogy azok az év utolsó estéjén sem maradtak el.
Január 1.; újév
„A polgári esztendő első napjához kapcsolódó legáltalánosabb szokás az újévi köszöntés, mely a dualizmus időszakában a városi polgárság körében is általánosnak tekinthető: január elsején kifejezték újévi jókívánságaikat rokonaik, barátaik, ismerőseik, sőt adott esetben munkatársaik, feljebbvalójuk, pártfogójuk részére.” – írja dr. Bódán Zsolt.
A helyi, Békés című újság beszámolói, illetve a Ladics család dokumentumai is az újévi köszöntés fontosságát, és amennyiben lehet, személyes tolmácsolásának gyakorlatát támasztják alá.
A Békés 1893-ban például arról tudósított, hogy az egész megyei és városi tisztikar évről évre testületileg köszöntötte a megye fő- és alispánját. Ladics László pedig naplója tanúsága szerint 1888 első napján a családon kívül a szűkebb baráti társaságba tartozó „lányos házakhoz” is, mint Klimenték és Novákék, elment újévet köszönteni.
Amennyiben személyesen nem volt lehetséges, úgy írásban illett kifejezni az újévi jókívánságokat: az év utolsó napjaiban íródott Ladics-levelek elmaradhatatlan részét képezték ezek a sorok. A köszöntés elmulasztása mindenesetre illetlenségnek számított, és rosszallást válthatott ki még családon belül is. Kliment Margit például a következő szavakkal feddte meg levelében újév után öccsét, Ferencet: „A Mamus azt üzeni, hogy nagyon csúnya tőled […], hogy újévre sem gratuláltál, s kéret, hogy tedd jóvá a hibádat.” Míg a távol lévő családtagokat levélben köszöntötték, a városban élő ismerősöknek, akiket személyesen nem kerestek fel, rendszerint névjegyet küldtek néhány sorral a hátoldalon, sőt gyakran csak a „B. ú. é. k.” rövidítéssel a név alatt.
A városi polgárság körében az újévi jókívánságok kifejezésére a 19. század folyamán a kifejezetten erre a célra készült, gazdagon díszített, névjegyméretű, nyomtatott újévi üdvözlőkártyák is egyre népszerűbbek lettek, majd a századfordulóhoz közeledve mindinkább teret nyert a képeslapok küldésének szokása is.
Míg az előbbiek díszítésében a „Boldog új évet” felirat mellett a virágminták domináltak, addig a képeslapoknál már megjelentek a napjainkban is ismert motívumok, mint a malac, a szerencsepatkó vagy éppen a négylevelű lóhere. A Ladics-hagyaték képeslapgyűjteményében számos példáját találhatjuk az újévi lapok családi használatának a századforduló idejéből, míg az újévi üdvözlőkártyákat egy nagyon szép, 1880-as datálású darab képviseli.
Az egész évet meghatározta
Dr. Bódán Zsolt azt is felelevenítette, hogy január elsején a városi polgárok házainál a rokonok és barátok mellett gyakran jelentek meg a családnak az év során valamilyen rendszeres szolgáltatást nyújtó alkalmazottak, például a házmester, a levélhordó, kéményseprő, lámpagyújtó, hogy kifejezzék újévi jókívánságaikat, viszonzásképpen némi pénzt, „borravalót” remélve a háziaktól.
Bizonyos szakmák képviselői egyébiránt nem csupán szóban, nyomtatásban is átadták köszöntésüket. Tipikus példája ennek a postakönyv, melynek fedlapja tartalmazta a postások gyakran rímekbe szedett jókívánságait, de említhetjük a kéményseprők vagy a lámpagyújtók újévi dísznyomtatványait is.
Az év első napjának kitüntetett jellegét hangsúlyozza az a polgárság körében is megjelenő vélekedés, mely szerint az évkezdő nap történései meghatározzák az egész elkövetkező évet. A történész írásában szólt arról, hogy A Ladics családban is ismertek lehettek ezek, az év első napjához kapcsolódó hiedelmek, mint azt Ladics György 1892 elején írt jegyzeteinek kezdő sorai is mutatják: „Azon okból, mivel az év első napja péntekre esett, vajon ezen év reám nézve, tekintve a péntek naphoz kötött előítéleteket, egészben minőnek fog mutatkozni.”
Ladics György gondolkodásában az év első napjának kitüntetett jellegét hangsúlyozzák egyébként bevételeiről és vagyoni állásáról vezetett naplójának évkezdő bejegyzései is: az egyes naptári évek rendszerint január elsején lejegyzett hosszabb-rövidebb fohásszal kezdődnek.
A szerző, dr. Bódán Zsolt a Ladics család gazdag hagyatékát Polgári életmód – polgári mentalitás. A gyulai Ladics család élete a 19-20. század fordulóján című könyvében dolgozta fel. A felhasznált képek forrása: Erkel Ferenc Múzeum, Ladics hagyaték.
