Kincseket rejt a csabai bábszínház

A napokban lehetőségünk volt ellátogatni a Napsugár Bábszínház kincses szigetére, ahol Lenkefi Zoltán, a társulat igazgatója egy igazán különleges naplóról mesélt nekünk. A rendkívül színes kordokumentumokat rejtő írások Lenkefi Konrád tollából születtek, aki a bábkészítés és a bábélet irányítása mellett, hihetetlen precizitással feljegyzett, megörökített mindent, ami az akkori bábegyüttessel történt.

– Mikor apu vezette a bábegyüttest, még nem volt digitális tartalomfejlesztés, így ő kötelező feladatként naplót vezetett mindarról, ami velük történt az évtizedek alatt

– árulta el nekünk Lenkefi Zoltán, miközben lapozgatni kezdte az egyik, piros borítójú, újságcikkekkel, meghívókkal, korabeli prospektusokkal teleragasztott méretes irományt.

– Ez egy 1969–71 között készült napló. Ebbe vezetett be mindent, ami velük történt ez alatt a két év alatt. Itt például egy tanulmány írására kérték fel, aminek még a megrendelőlapja is be lett ragasztva. A következő oldalon pedig egy jugoszláv, majd egy német bábos prospektus található. Valamennyi itt látható dokumentum a bábszínháztörténet egy olyan szeletét mutatja be, amit eddig nem nagyon kutattak. Jól végigkövethető benne, hogy az amatőr mozgalmak hogyan kapcsolódtak a hivatásos színház világához, milyen életük volt akkoriban. Ez egy olyan anyag, amiből nincsen még egy Magyarországon, vagyis hatalmas érték – avatott be minket az igazgató.

Mint megtudtuk, Lenkefi Konrád 1961-től egészen haláláig, 1995-ig leírta, feldolgozta a teljes amatőr bábtörténetet:

– Tele van ezekkel a naplókkal a szekrény. Sajnos most még sok oldal összevissza van bennük, időrendbe kell tenni őket. Viszont az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet felajánlotta, hogy rendszerezik, katalógusba veszik a feljegyzéseket. De persze a feldolgozást követően továbbra is itt maradnak édesapám naplói, csak ezután az intézet kihelyezett tagozataként biztosítani fogjuk, hogy aki kíváncsi lesz rá, belenézhet, tanulmányozhatja őket

– ismertette Lenkefi Zoltán.

Hozzátette, ők is rendszeresen lapozgatják a füzeteket, legutóbb például a Magyar Kultúra Napján idéztek belőle, amikor is megkezdődött a bábszínház új épületének építése.

– Olyan emlékeket gyűjtöttünk össze, amik az olykor kényszer szülte költözéseinket elevenítik fel. Például 1950-ben még a régi posta helyén volt a bábegyüttes, és egyik napról a másikra a posta vezetése egy olyan rendeletet hozott, hogy csak a postai dolgozók léphetnek be az épületbe. A bábszínészek pedig a következő nap arra érkeztek, hogy ki voltak rakva a dobozaik az utcára. Mivel nem mehettek be, ezért kirakták őket. Olyan is volt – ez már jóval később –, hogy mikor bementünk, le volt szakadva a mennyezet, vagy úgy beáztunk, hogy a padló legalább hatvan centire felpúposodott. De most már nem sokat kell várnunk, hogy a bábszínházunk tagjai beköltözhessenek a nekik tervezett épületbe – hangsúlyozta az igazgató.

Vízióit maga állította színpadra

Lenkefi Konrád sokoldalú alkotóművész, kinek munkássága a Napsugár Bábegyüttes művészi arculatát több mint négy évtizeden át meghatározta. A bábegyüttest Békéscsaba város egyik kimagasló kulturális értékévé tette. Segítette az országban és határainkon túl is megismertetni és becsülni a magyar (békéscsabai) bábművészetet. Maga tervezte és készítette az előadásokhoz szükséges összes eszközt: bábukat, díszleteket, dekorációkat, kellékeket.

De az előadásokról kialakult vízióit is maga állította színpadra. Önmagát megsokszorozva, munkatársaival, a napsugarasokkal együtt elevenítette meg színpadi elképzeléseit, rendezte meg az előadásokat. Még aktív bábjátszókorában megtanulta, hogy a bábu mozgó műtárgy, és hogy a finoman megművelt formák csak akkor tudnak igazán életre kelni, ha a figurán minden az igényeknek megfelelően mozog – olvasható a tehetséges művészről szóló visszaemlékezés a bábteátrum internetes oldalán.