Nyerő párosítás az ütős és fúvós hangszereken játszó csabai duó

– Hogyan, mikor született a rendhagyó duó ötlete?

– Két évvel ezelőtt együtt tanultunk Samodai Bencével a floridai Lynn Universityn, ahol felkértek minket, hogy játszunk egy koncerten. Mikor elkezdtem próbálni a szólóimat, odajött hozzám Bence, hogy mi lenne, ha egy duót is játszanánk? Nem sok ütő-trombita kortárs kamaramű létezik, így nem volt könnyű dolgunk a zeneválasztáskor. Viszont olyan jól sikerült a közös munka és a fellépés, hogy az ötletet és a formációt is hazahoztuk. Azóta pedig rengeteg művet sikerült felkutatnunk, s egyre több szerzővel tartjuk a kapcsolatot, akikkel új darabokon dolgozunk itthon és külföldön is.

– A közös munka során a kortárs zene népszerűsítését tűzték ki célul. Miért tartják ezt fontosnak?

– Úgy hiszem, a koncerttermi kortárs zenék a mindennapi érzésekhez adnak magyarázatot, melyek könnyebb megértéséhez narráló szórólapot adunk koncertjeinken a közönségnek, így mindig tudják, mit és miért hallanak tőlünk. Ezzel egy olyan érzelmi, esztétikai készségtárat nyújtunk a számukra, mellyel a jövőbeli koncertélményeiket, de a jelen zenéit, koncertjeit és érzéseit is könnyebben megérthetik.

– Nyáron elsőként archiválták Dubrovay László Három tétel trombitára és ütőhangszerekre című kamaraművét. Mesélne erről?

– A mű 2006-ban íródott, s a magyar trombita-ütőhangszeres kamaraművek között itthon az egyetlen többtételes, nagyszabású alkotás, amit ismerünk. Világviszonylatban is jelentős, hiszen olyan hangszertechnikai és zenei fogásokat használ, amilyennel sehol máshol nem találkozhatunk. Épp ezért nagyon örültünk, amikor Dubrovay László elküldte nekünk a kéziratát. Bár a mű eredetileg Boldóczki Gábornak íródott, mégis mi mutathattuk be tavaly. És nem sokra rá, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, lehetőséget kaptunk arra is, hogy archiváljuk a művet. Azonban a felvételhez igen tekintélyes hangszerpark kellett, így nem tudtuk akárhol felvenni a darabot. Végül a csabai zeneművészeti iskolának mind a hangszerparkja, mind a koncertterme tökéletesnek bizonyult a felvételhez, s az intézmény is jó szívvel befogadott minket­.

– Milyen érzés volt kézbe venni a rengeteg munka gyümölcsét, a CD-t?

– Csodálatos érzés volt először kézbe venni a kész lemezt. De úgy vélem, egy művészeti munka csak akkor ér valamit, ha megosztjuk másokkal. Ezért felajánlottuk a lemezt az ország zenei gyűjteményeinek, rádióinak és könyvtárainak is.

– A pandémia mennyire írta át a terveiket?

– Amint megkezdődtek a vírus miatti korlátozások, átálltunk az online koncertekre. Az SZTE Sófi Alapítvány és a Szent-Györgyi Albert Agóra közös szervezésében készítettünk egy koncertsorozatot, amit az Agóra keddenként közvetít. Modern magyar novellákkal fuzionáltuk a kortárs kamarazenét, így egy komplett, de tömör és fogyasztható performance-csokor jött létre. Minden koncert egy-egy novella és karakter köré épül fel, mint például a Hősi szerelmes, ami Kosztolányi Dezső Szeretlek című novellájára épült, vagy a Tréfás, ami Örkény István Arról, hogy mi a groteszk című írását dolgozza fel.

– Idén meghívást kaptak a brandenburgi kortárs zenei fesztiválra, az Intersonanzenre is. Hogyan készülnek erre?

– Tavaly Európa-szerte keresni kezdtük azokat a lehetőségeket, hogy magyar vonatkozású vagy magyarországi szerzők írjanak nekünk darabokat. Így találkoztunk Kőszeghy Péterrel, akivel azóta is folyamatosan dolgozunk újabb és újabb darabokon. Ő ajánlotta nekünk az Intersonanzent, ahol bemutathatjuk félig magyar, félig német szerzők új darabjaiból álló repertoárunkat. Ráadásul friss műveket is fogunk kapni, olyanokat, amelyek beleillenek közönségbarát, történetközpontú koncertjeinkbe. Így azt tervezzük, hogy az újabb koncertsorozatunkat már ezek köré építjük majd fel itthon.