Szorgos kezek közt készültek a népművészeti alkotások Békéscsabán

Alig hogy megérkeztem a „Tégla” Népi Kézműves Alkotóházhoz, az agyag jellegzetes illatát követve, a fazekasok felé vettem az irányt. A szorgos kezek mézes csuprot, tányért, boros kancsót és kulacsot készítettek éppen. Mint megtudtam, a legtöbben nem először vesznek részt az egy hetes képzésen. Balog Gyöngyi harmadjára tért vissza, hogy rendületlenül hajtsa a korongot és készítse a szebbnél szebb tárgyakat.

– Három évvel ezelőtt, egy hirtelen ötlettől vezérelve jöttem el a táborba, rögtön megfogott ez a miliő. És azóta, ha találok alkalmat, eljövök és agyagozom. Ugyan először kicsit küzdelmes megtanulni az alapokat, de amint ezen túljutunk, a saját egyéniségünket is bele tudjuk vinni az elkészült tárgyakba. Ráadásul, annyiféle technika, díszítési lehetőség, irányzat van, hogy mindenki megtalálhatja azt a területet, ami hozzá legközelebb áll – árulta el.

Ezután a hímzőkhöz vezetett az utam, ahol dr. Illyés Károlyné és vendége, a Vajdaságból érkező Zuberecz Vera mesélt a vagdalásos és az úri hímzésről: – A vagdalásos hímzés, egyfajta fehér hímzés, mellyel egykor a fehérneműket díszítették. Ritmikusan vagdaljuk ki a szálakat, amit bent hagyunk az alapanyagban, így alakítunk ki egy hálószerű részt, ezt erősen besodorjuk, és egy kis mintázatot is belerakunk – részletezte Zuberecz Vera. Hozzátette, az úri hímzést Schneider Imréné tanította meg neki, akit a népművészeti egyesület huszadik találkozóján ismert meg.

– Ott láttam meg az Évi néni terítőjét, amely ezzel a technikával készült, és kértem, jöjjön hozzánk a Vajdaságba tanítani. Ő pedig erre azt válaszolta: ti fogtok jönni hozzám. Míg élt, minden évben ott voltam a táborában – emlékezett vissza a népi iparművész. Mint mondta, az úri hímzéskor jellegzetes geometrikus mintázatok rajzolódnak ki, melyek kitöltése, – mivel közel harmincféle öltéstechnika van – a készítő fantáziájára van bízva. Dr. Illés Károlyné azt is elárulta, a járványveszély miatt kérdéses volt, hogy át tudja lépni a határt Zuberecz Vera. – De itt van, és így a résztvevők a legjobb mestertől tanulhatják meg ezt a hímzéstechnikát – emelte ki a hímző csoport egyik vezetője.

Ezt követően a paszománykészítőket lestem meg, a résztvevők csendben, munkájuk fölé hajolva készítették első alkotásukat. Dávidné Gyarmati Zsuzsanna végzett szövőként, saját szakmájában szeretné kamatoztatni az itt szerzett tudását: – Bár a kézzel készített paszományok eredetileg a papi palástokat díszítették, már elkezdtem kísérletezni, például a táskáimra kezdtem el készíteni hasonló pántokat. De engem is meglepett, hogy hiába tudok horgolni, teljesen más ez a technika, másképpen kell fogni a tűt, mások a mozdulatok – osztotta meg. A csoportot a szakma Népművészeti Mestere, Kiss Árpádné vezeti, aki szerint paszománykészítésnél a legnagyobb kihívást a technika elsajátítása, a szemek alakítása jelenti.

– De ha ezt megtanuljuk bármit megcsinálhatunk később. Én magam harminc évvel ezelőtt sajátítottam el egy mestertől a paszománykészítés alapjait, majd aztán saját alkotásokat készítettem, az egyik templomban például az orgonadísz annyira megfogott, hogy abból alakítottam ki egy szőlőfürtös, tulipános paszományt – ismertette a mester.

A folyosó végén a nemezesekre is rátaláltam, akik éppen a fejfedőket készítették elő. A csoport vezetője, Aba P. Ákos elmondta, a süveg motívumainak üzenete hatással van viselőjére, tehát nem mindegy, hogy a fejfedő éppen mit ábrázol. Minden állatnak, növénynek, formának mögöttes tartalma, üzenete van. Nem könnyű a választás, így inkább magukra hagytam őket, hogy a hasznos tanácsokkal felvértezve, ők is munkához láthassanak.