Sötét utazásra invitál az Ann my Guard új lemeze

Nem pihen az Ann my Guard zenekar, a banda rendkívül termékeny évet tudhat a háta mögött. Az új klip után októberben megjelent harmadik nagylemezük, a Moira is. Az albumról beszélgettünk a zenekar békéscsabai származású énekesnőjével, Baumann-Tóth Eszter Annával.

Tóth-Varga Fanni

– Eltelt bő egy év, és ismét Hollandiában állhattatok színpadra, mi több, itt debütált a legújabb albumotok. De miért éppen Hollandia?

– Október 11-én jelent meg harmadik nagylemezünk, a Moira, és már a megjelenés napján színpadra álltunk Eindhovenben. Tavaly felléptünk Hollandiában a Female Metal Event fesztiválon, ahol felfigyelt ránk egy holland lemezkiadó cég, a Painted Bass Records, és szerződést ajánlottak, nekik köszönhetően jelent meg a Moira. Így jutottunk el ismét Hollandiába, ahol előbb Eindhovenben, majd Amszterdamban mutattuk be az új lemezt.

– Milyen volt az album fogadtatása?

– Rendkívül jó kritikákat és sok pozitív hozzászólást kaptunk, több cikk is foglalkozik az új lemezzel, ezeknek nagyon örülünk. A koncertek is jól sikerültek, minden helyszínen telt ház előtt játszottunk, utána pedig rengetegen jöttek oda hozzánk gratulálni. Sok rajongónk lett Hollandiában, de Németországból és a skandináv államokból is sok pozitív visszajelzést kaptunk, kapunk. Érdekes, hogy éppen a hollandok jegyezték meg, hogy mennyire tetszenek nekik a magyar betétek a dalokban, szerintük több számot kellene írnunk magyarul, mert szeretik a nyelvet.

– Mikor kezdtétek el a munkálatokat a Moirával?

– Tavaly októberben visszatértünk egy turnéról, ekkor kezdtem el foglalkozni az új dalokkal. Általában ez úgy működik nálam, hogy jön egy ihletmorzsa, amit feljátszok, továbbküldök a fiúknak, ők pedig hozzáteszik a maguk elképzeléseit. Április-május környékére már meg is született a 10 dal, melyek hivatalosan most október 11-én láttak napvilágot. Szóval egy fél év alatt megszülettek a dalok, maga a folyamat a megjelenés pillanatáig pedig körülbelül egy évet ölelt fel.

– Korábbi beszélgetésünk során elmesélted, hogy az előző albumok témájukat tekintve mitológiai és asztrológiai síkon mozognak. A cím alapján már sejteni lehet, hogy a görög mitológia ismét hangsúlyos szerepet kapott a mondanivalóban, de mi volt a fő koncepció?

– Figyelek arra, hogy egy album lehetőleg egy téma köré épüljön fel. Ezt rengeteg kutatómunka és olvasás előzi meg. Nagyon érdekel görög mitológia, a kelta mítoszok, a régi ókori vallások, de a magyar népmesék is, ez az Echo című számunkban érhető tetten. Ez az album is egy téma köré épült. A görög mitológiában a moirák a végzet irányítói, ők döntenek a sorsunkról. Ez az album egy sötét utazás, a sorsszerűséget mutatja be, a lelkület egyfajta kivetülése jelenik meg. Persze minden metaforikusan értendő. Ez az eddigi legkomorabb albumunk, de az utolsó szám végére becsempésztünk egy hidden tracket, ami feloldja ezt a komorságot, kiutat mutat a fény, a hajnal felé.

– Említetted, hogy a lelkület kivetülése jelenik meg a számokban. Saját, magánéleti események ihletik ezeket a dalokat, vagy a környezeted történéseiből is merítesz ihletet?

– Nos, is-is, de főleg magánéleti. 2016 decemberében elhunyt az édesapám, dr. Tóth Endre Attila nőgyógyász, sokan ismerték és szerették Békéscsabán. Ez egy rendkívül kemény időszak volt az életemben, melyet a dalaimon keresztül próbáltam feldolgozni, a Morpheus című szám is neki állít emléket. De rendkívül sok inspirációt merítek könyvekből, utazásokból, tájakból is.

– Említetted az Echo című számotokat, ez az albumról az első, amihez videóklip is készült. Mesélnél a forgatásról?

– Balatonalmádiban forgattuk a klippet, három nap alatt, Kollár Szabolcs (Hindmost) vezénylésével. Élveztük a forgatást, bár voltak vicces pillanatok, mint amikor megjelentünk a strandon, én abroncsos szoknyában, a fiúk kifestett szemmel… Bezsebeltünk pár döbbent pillantást és beszólást az ott strandolóktól.

– Bár maga a szám egy súlyos metálnóta, sok zenekarral ellentétben a klipben nem törekedtetek arra, hogy egy sötét képi világot jelenítsetek meg – ezzel is rádobva egy lapáttal a szám hangulatára -, a külső helyszíneket úgy mutatjátok meg, ahogy a valóságban is kinéznek. Ez a ti elképzelésetek szerint alakult így, vagy a videó készítőjének javaslatára?

– Így van, ez tudatos döntés volt, ezért is szeretünk Kollár Szabival együtt dolgozni, mert hasonló elképzelésekkel vágtunk bele a munkába. A dal a tihanyi visszhang legendáját dolgozza fel, úgy gondolom, ez a történet már önmagában is elég sötét ahhoz, hogy már ne kelljen fokozni, szándékosan jelenik meg minden elem csak az utalás szintjén, nem zuhan egy kecskenyáj a Balatonba a szikláról, de láthatóak a koponyák... Ahogy a dalszövegek esetében, úgy a klipben is a metaforikus elemek dolgoznak. Azért ehhez a számhoz készült az első klip is, mert úgy gondolom, hogy a történet képileg nagyon erős.

– Van olyan szám erről az albumról, ami a személyes kedvenced valami miatt?

– Igen, a The Day I Die. Egy kettősség uralja ezt a dalt, mert függetlenül attól, hogy arról szól, hogyan képzelem el a halálom pillanatát, mégis ennek a számnak a legpozitívabb a dalszövege. Van rá esély, hogy ehhez a számhoz készül el majd a következő videó is. Kollár Szabolcs elkísért bennünket a lemezbemutatóra, ahol rengeteg felvételt készített, majd kiderül, hogy melyik számhoz tudjuk ezeket a legjobban felhasználni, de örülnék, ha ez a dal lenne az.

– Milyen terveitek vannak a közeljövőben?

– Sok minden áll előttünk, novemberben egy közös turnéra megyünk Lengyelországba és Csehországba a szegedi Dystopia együttessel. Nagyon bírjuk a srácokat, szeretünk velük együtt dolgozni. A Moira is Miracle Sound stúdióban, Vári Gábor énekes közreműködésével lett felvéve és masterelve, remek munkát végzett. Ezt követően januárban és februárban nagyszabású hazai klubkoncerteket tervezünk. Bízom benne, hogy ennek az egyik állomása lehet majd Békéscsaba is, nagyon szeretnék akusztikus koncertet adni a szülővárosomban.