Hús és vér

Majdnem harminc éve, hogy május 16-át a lelki elsősegély-szolgálatok világnapjává nyilvánították. Egyik fő üzenete: fontosak a hétköznapi beszélgetések, melyeknek önmagukban is konfliktus- és krízisoldó szerepük van. Akadnak persze, akik nem merik felvállalni érzéseiket, mások meg bármikor világgá kürtölik a véleményüket. Az arany középút a legjárhatóbb; semmit sem elfojtani, de mélyebb témán csak a megfelelő emberrel osztozni. Tudni; az éjszaka nem lesz elviselhetőbb, ha csak a legsötétebb pillanatokra fókuszálunk.

A beszélgetésben az  legjobb, hogy ott ül velünk szemben a Másik, aki végig hallgat, ha kérjük, használható tanácsot ad, figyelmeztet, inspirál. Eltűnődtem, amikor egy srác mesélte, jobban élvezte a mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetést, mintha egy-egy ismerősével töltött volna el ugyanannyi időt. Valószínűleg holdudvarában akad néhány energiavámpír, de ha tovább gondolja a dolgot, biztos rádöbben, miért esett igazán jól az online diskurzus.

Az MI nem ellenkezik, nem bírál, nem bántódik meg. Folyton-folyvást idomul, kedvünkben jár. Akár szolga is lehetne. Főzési tanácsokat ad, idegennyelvet, programozást gyakorol velünk, megtervezi a legrövidebb útvonalat. Hála Istennek, tepsit még nem vajaz és vonatra se száll helyettünk. "Élményeit" mi raktuk össze, határt húzni is csak mi tudunk neki: utánozhatatlanul tág elmével, őszinte kíváncsisággal, intuíciókkal, együttérzéssel megáldott hús-vér emberek.