Damaszkolt késeit vadászok, szakácsok, gyűjtők keresik - videóval

Szilasi-Horváth Béla mezőgazdasági és lópatkoló kovácsmester 1977-ben kezdte a szakmáját. Ekkor született meg fia, Tamás, aki elleste az üllő és a kalapács csengése-bongása közepette a kovács szakmát a tűz körül. Tamás Kézműves Remek-díjas, népi iparművész a díszkovácsolt munkáinak köszönhetően és Kézműves Remek-díjas késkészítő is. Mostanában késkészítőként éppen a népi iparművész cím elnyerésén dolgozik.

Fiatal kora ellenére Szilasi-Horváth Tamás nevével már sok éve találkozhatnak olvasóink, hiszen a Orosházi Kolbászklub tagjaival a böllérversenyek rendszeres résztvevője és a győztes csapat tagja.

Amikor felkerestük műhelyében, akkor éppen a késeit rendezgette, hiszen az utóbbi években ezek készítése közben érzi azt, hogy szakmailag képes kiteljesedni. Amíg eljutott a tanulás kezdeti lépéseitől a kiváló minőségű és művészi kivitelű késpengékig, nem is volt olyan hosszú az idő és az út.

– Gyakran jártam kovácsversenyekre, kiállításokra és ott az egyik ilyen versenyen megismertem egy késkészítőt. Ő mutatta meg a damaszkolt kését. Micsoda kihívás ez nekem – azonnal láttam benne fantáziát. A tudásvágy, a kipróbálás, az ismeretlen felfedezése motivált. Próbálkoztam... Teltek a hónapok, sőt, az évek. Két éven át a magam akaratából, elszántsággal értem el ezt a minőséget, amit ma már nagyra értékelnek. Teljesen önállóan tanultam, sokszor a magam kárán. Alkalmanként a barátom ellátott tanácsokkal, az bizony jól jött, de folytattam az önképzést egyedül. Még szerencse, hogy nem számoltam, mennyi anyagot kellett kidobnom a sikertelenség miatt. Nehéz volt eltalálnom a hőfokot, mekkorát ütök az alapanyagra, mikor veszem ki a kovácstűzből. Ezek mind a tapasztalás és a tanulás során derültek ki számomra. Az anyagnak, a születő késnek a sorsa 5-8 másodpercen múlhat. Életemben nem jártam késkészítő műhelyben, ennek ellenére most már elismernek, vannak rajongóim, akik értékelik a munkámat a világhálón – mesélt a kezdetekről Tamás.

– Ezek a damaszkolt, míves pengéjű kések többsége vadászkés, de készítek szakács késeket is. Nagyon kedvelik a gyűjtők, díszkésként is keresik. Elárulom, én is böllérként bontottam már fel disznót ilyen mesterremek késsel is. Jó minőségű anyagokból dolgozok, jó éltartó képességük van ezeknek a pengéknek.

Tamás azt is megmutatta, hogy a kések nyelét is maga készíti. Rendel különleges fákat, vett stabilizáló gépet azért, hogy...

– ...beszerezhessek szép rajzolatú puha fákat. Belejuttatok műgyantát, így gyönyörű lesz. A világ egyik legkeményebb fája a sivatagi vasfa. A damaszkolt kovácsolt késem nyele abból készült. A másik, a rozsdamentes acél késemen a markolat az a fehér, az tevecsont – ezek mind hivatalosan beszerzett alapanyagok –  mutatta a díjazott késeit.

A késkészítő többször emlegette: van a damaszkolt, kovácsolt kés, és a kiszabott, géppel megcsiszolt, felpolírozott nemesacél penge, amit kiegészíti szép markolatokkal. Utóbbit nem kell kovácsolnia.
A Népi Iparművészeti Bizottság vizsgálja a méretarányosságot a penge és a nyél közt, az illesztéseket, a színösszeállítást és még nagyon sok aprólékos, de fontos dolgot.

Beletanult, beleszeretett

S ha már kigyönyörködtük magunkat a damaszkolt kések pengéinek a rajzolatában, érdemes időzni a kések markolatán is. Tamás a már említett egzotikus fafajták mellett készít nyelet körtefából, szilvafából, almafából. Egyik kedvence a sajátos rajzolatú eperfa. Az előre jól kigondolt, megtervezett kést pengéjével, nyelével szépen "összekovácsolja", ettől olyan egyedi, kézműves és értékes.

– Ide születtem, belenőttem, beletanultam és beleszerettem. A szakmám a hobbim és a szerelmem – tette hozzá búcsúzóul.