Futva is vadásznak a prédájukra a pusztában

Érdekes technikával vadásznak a vörös vércsék a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti-pusztán. Nem a levegőből szemlélik a terepet, hanem a békászó sasokhoz hasonlóan, a földön futva próbálják elkapni a pockokat.

Csete Ilona

A ragadozó és a zsákmányállat. Fotó: Palcsek István Szilárd

Ki látott még ilyet!? - Kardoskúton futva vadásznak a vörös vércsék. Ők hazánk egyik leggyakoribb és legismertebb ragadozó madarai. A magyarországi költőállomány egy része rendszeresen áttelel. A téli időszakban a táplálékbázist szinte csak a mezei pocok jelenti számára, amely most bőségesen rendelkezésre áll a Kardoskúti-puszta rövid füvű gyepein.

A vörös vércsék vadászati technikájára főként az jellemző, hogy egy helyben lebegnek (szitálnak), onnan kémlelik a gyepet, majd hirtelen lecsapnak áldozatukra. Máskor egy magasabb kilátóhelyről (például kútgémről) figyelik a környezetüket. Decemberben azonban több példány esetében is megfigyeltük, hogy az alkalmas helyszíneken, a földön futva, gyors lépésekkel iramodnak a könnyen észrevehető, gyakori zsákmányállatok után. Ezzel a módszerrel, ilyen körülmények között kisebb energia befektetéssel is hatékonyan tudnak élelemhez jutni ezek a kiváló vadászok.

A vörös vércséknél nem szokványos ez a viselkedés, más ragadozó madár fajoknál – például a békászó sasoknál – azonban gyakrabban előfordul.