Ezrek lepték el a pusztát a Fehér-tó napján - micsoda vonzerő! - galériával

Az a cél ilyenkor (is), hogy bemutassák a Dél-Tiszántúl legjelentősebb szikes tavának táji, természeti értékeit. És erre minden esztendőben nyitottak, érdeklődőek az emberek.

A Kardoskúti Madárvonulás Múzeumában, és annak udvarán szombat reggeltől népi és egyéb játékok vonzották a látogatókat. Találkoztunk családokkal, akik pecsételő helyeket keresve élték bele magukat a játékba. A Fehér-tó területére, valamint a Kardoskút-Sóstói Állattartó Telep melletti kilátóhoz is nagyon sokan kikocsikáztak, mert a gyerekek évek óta imádják a szalmalabirintust, de a bográcsban főzött slambuc illata is csalogatta a népet, no és az őshonos, békésen legelésző szürkemarhák, a rackák látványa is lenyűgöző volt, szinte testközelből lehetett őket szemrevételezni. A kilátónál felállítottak mobilkarámot. Az igazgatóság magyar szürke szarvasmarha, illetve cigája és racka juh állományt tart, egyik törzstenyészete a Kardoskút-Sóstói Állattartó Telepen található.

A természetfotósok technikájukat cipelve hol az egyik, hol a másik helyszínen bukkantak fel, lesve a számukra legritkább pillanatot, hogy megörökíthessék e kivételes napon.

Az érdeklődők sok mindent megtudhattak a szikes tó kialakulásának a történetéről és megismerhették különleges növényvilágát is. Nagyon sokan dolgoztak azért szombaton, hogy minden látogató (rengetegen voltak!) elégedetten térhessen haza, fantasztikus élményekkel.

Népszerű volt az állatsimogató is, a legkisebbek körében a múzeum udvarán. A felnőttek, a kísérők pedig a megnyitón azt is megtudhatták, milyen büszke erre a természeti kincsére Kardoskút, Varga Pál polgármester köszöntőjében erről is beszélt.

Dr. Tirják László a KMNPI igazgatója pedig nosztalgiázott egy kicsit: örömét fejezte ki, hiszen 22. alkalommal állhatott a színpadra 1999 óta. Kimaradt ugyan 2 év a Covid miatt.

– Akkor, 1999-ben néhány ember kószált a pusztán, nem tudták, mi is ez a Fehér-tó napja, egy bográcsnyi szürkemarha pörkölt készült, mi pedig nem tudtuk, hogyan tovább. De ez már messze van. A mai nap, meg a tavalyi alkalom is arról győzött meg, hogy komoly hagyománya lett a Fehér-tó napjának. Már nem is izgulunk, hogy jó lesz-e az idő, mert mindig jó. Összefogva az önkormányzattal, a kollégákkal, próbáltunk az idei alkalomra is összehozni egy olyan típusú rendezvényt, ahol mindenki, mindent is megtalál magának. A helyi termékek árusítói mellett a különböző korcsoportoknak biztosított programjaink azt gondolom, egy család minden tagjának kedveznek, legyen az gasztronómia, vagy kézműves foglalkozás, vagy játék, vagy ismeretszerzés – tette hozzá az igazgató. Kiemelte a csikós- és juhkörmölési bemutatóikat, a ragadozómadár bemutatójukat is. A nap során a színpadon pedig folyamatosan váltották egymást a különböző kulturális csoportok.

Harangszó se kellett: a déli órákban kígyózó sorok jelezték, hogy elérkezett az ebédidő. Aki megéhezett, az türelemmel kivárta a sorát: 16 bográcsban főzött pörkölt csillapította az emberek éhségét. A kenyérlángos is gyorsan fogyott, akkora volt iránta az igény.

Miközben a helyszíneken sétáltunk, nézelődtünk, mi is sok ismerőssel találkoztunk. A népi pásztorélet jeles képviselői is megjelentek. Kígyófejes botjára támaszkodott Kiss Miklós bácsi és mellette Varga István, amikor megpillantották régi cimborájukat, a makói Dani Jánost. Mindhárman juhászok. Megálltak a találkozás öröméért. A fotóra illő pillanatot meg is örökítettük nyomban!
Összefutottunk az orosházi nagycsaládosokkal, akik a gyerekek kedvében jártak, olyan kézműves foglalkozásokat kezdeményeztek, ahol természetes alapanyagokat, például kukoricát, napraforgót használtak fel.

– Háromféle tevékenységgel készültünk: természetes alapanyagok felhasználásával sünis faliképet lehetett készíteni kukoricával, magvakkal díszítve; egy tó, aminek kartonpapír volt az alapja, azon pedig a gólya a fészekben; a madárijesztőnk a kalapját is kukorica és kóc díszítette – sorolta Szabó Zoltánné, aki társaival és a mintadarabok látványával sok gyereket az asztalukhoz vonzott. Tőlük nem is olyan messze, a népi játszótéren pedig a facsigák versenyének volt nagy népszerűsége.