Toportyánok falják fel az őzeket Békésben, hattyúnyakcsapdával is védekeznek

Rendkívüli mértékben elszaporodtak az aranysakálok vármegyénkben, az ötödik helyen található Békés, és igaz ez a toportyánok kilövési számára is. Tavaly a vadászkamara által kiírt versenyen egy év alatt 800 példányt ejtettek el a vadászok Békésben. Nálunk ennek a duplájára, országosan 40 ezerre becsülik a toportyánnak és nádi farkasnak is nevezett szőrmés ragadozók számát. Elsősorban a kisnyulakra, az őzgidákra és a dámborjakra veszélyesek, emellett akár a külterületen lévő háziállatokra is. Az újabb gyérítési verseny március 15-én kezdődött, és jövő február 29-én zárul.

Nyemcsok László

Zuberecz Tibor, a vadászkamara Békés vármegyei elnökhelyettes-fővadásza

Fotó: Bencsik Ádám

Matuska Pál sportvadász az aranysakál-gyérítő verseny legutóbbi két kiírását is megnyerte Békésben, a legutóbbin 50 toportyánt ejtett el egy év alatt.

– Céltudatosan vadászok a nádi farkasokra, nagyjából tudom, hogy a vármegye mely erdős részein fordulnak elő a legnagyobb számban – hangsúlyozta Matuska Pál. – Leginkább a nagyobb erdőket szeretik, de már beljebb is merészkednek Békés vármegye településein. Minden egyed elejtését dokumentálom a vadászkamara felé.

A sportvadász kitért arra, a toportyán kerüli az embert, óvatos állat. Ezért nem könnyű becserkészni sem.

– Sípokkal különböző hívóhangokat használok én is, hogy a nádi farkasok közelébe férkőzzek, és levadásszam őket kiskaliberű, golyós puskával – ecsetelte Matuska Pál. – Egércincogást és nyúlsírást is imitálok a különleges műanyag sípokkal, a kíváncsiság és az éhség ezekre a hangokra odavonzza a sakálokat. Toportyánhangot is hallatok speciális síppal, erre is előjönnek a nádi farkasok. Mégpedig azért, mert azt érzékelik ezáltal, hogy valamelyik társuk bemerészkedett az ő területükre, és a betolakodót ki akarják űzni.

A sportvadász elmondta, az aranysakál piramisának az alja egyre szélesedik Békésben, ugyanis a 6–8 kölyökből 5–7 a lány. Kitért arra, a meleg vas, vagyis a puska mellett hideg vassal, azaz fémcsapdákkal, úgynevezett hattyúnyakkal is irtják, fogják a nádi farkasokat Békésben. Ennek az a lényege, hogy elásnak a veszélyeztetett területeken csapdákat, halolajjal itatnak fel vattát, majd homokkal lefedik. A toportyán a szagra odamegy, kikurkássza a homokból a csalit, felemeli és ekkor zár a csapda. Vagyis ez az emberre, aki esetleg túrázáskor rálép, nem veszélyes.

A farkason kívül nincs ellensége

Zuberecz Tibor, a vadászkamara Békés vármegyei elnökhelyettes-fővadásza kiemelte, a nádi farkasok – többek között a folyók szabályozásának köszönhetően – korábban szinte teljesen eltűntek Magyarországról. Az utóbbi évtizedekben azonban főként a Balkán felől újra benépesítették az erdőségeket. Mivel az aranysakálnak a farkason kívül nincs természetes ellensége, nagyon nehéz kontrollálni a terjedését.

– A rókára – melyre a toportyán nagyon hasonlít – azt mondják, hogy ravasz állat. Nos, a nádi farkasnak e téren a kisöccse sem lehetne, az aranysakálok annyira óvatosak, emberkerülők, okosak és intelligensek – emelte ki Zuberecz Tibor. – Falkában vadásznak, és őzeket úgy is megszereznek zsákmányként, hogy az egyik toportyán lefekszik a mezőn középre, két társa pedig jobbról és balról arra tereli a vadat. Amikor már kellő közelségbe került a fekvő aranysakálhoz az őz, a nádi farkas felugrik, és megfogja a vadat.