Madárparadicsommá vált a Fehértó, trilláznak a pusztában

A téli csapadéknak köszönhetően még mindig jelentős a vízmennyiség a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. A víz tömegesen vonzza a táplálék után kutató madarakat.

Cs. I.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A tavaszi vonulás előrehaladtával a Lófogó-érnél és a Fehértónál egyre változatosabb, sokszínűbb a récepaletta. Sok a csörgő réce, s vannak nyílfarkú, kanalas, tőkés, kendermagos, fütyülő és böjti récék is. Március elején megérkeztek a nagy godák kisebb csapatai és a piroslábú cankók magányos példányai. Kis lilék, havasi partfutók és sárszalonkák néhány példányos csapatai szintén mozognak a Lófogó-érnél. Nagy pólingokból eddig a legnépesebb csapat 40 példányból állt. A hónap közepén felbukkantak a réti cankók, parti lilék és gulipánok is.

Az egész pusztában a nagy tömegeket a pajzsoscankó, az aranylile és a bíbic adja. A récefajok közül a csörgő récék már túl vannak a vonulási csúcson, a fütyülő récéknél most zajlik a tetőzés.

A vadludak még mindig szép számban jelen vannak a területen, a napokban 2800 példányt számoltak. Mezei pacsirtáktól is hangos már a Lófogó-ér környéke, március 20-án pedig megjelent az első sárga billegető. Új érkezőként egy klasszikus szikes tavai madárfaj, a gulipán két példánya is felbukkant. A Fehér-tó keleti felében táplálkoztak csörgő récékkel közösen. A gulipánok csak vonulóként vannak jelen a kardoskúti Fehértó térségében. Költési kísérleteik előfordultak az elmúlt években, de sikeres költés sajnos nem volt.

Ahol ilyen sok a madár, ott természetesen a ragadozók is megjelennek. Felbukkant például egy vándorsólyom, amely a partimadarak legfőbb vámszedője.