A reményt sok év után feladták a kitelepítettek Komlóson

A Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából Tótkomlóson is ünnepséget rendeztek a vasútállomáson szerda délelőtt. Az önkormányzat és a Rákóczi Szövetség helyi szervezete koszorúzásra hívta, várta a komlósiakat.

Csete Ilona

Fotók: Für Henrik

A csehszlovák-magyar lakosságcsere 70. évfordulójára állítottak emléktáblát a tótkomlósi vasútállomás falán, az emlékezőknek ott elevenítette fel Majláth Imre volt iskolaigazgató, a Rákóczi Szövetség Tótkomlósi Szervezetének az elnöke az 1947. április 12-én történteket: amikor elindultak a szerelvények Csahszlovákiából Komlósra is.

Elsőkként az érsekújváriak érkeztek a dél-alföldi községbe, majd jöttek a többiek, miközben az itteni szlovákokat óriási nagy propagandával csábították a kitelepítettek településeire.

Erről is mesélt a szónok, meg a beilleszkedésük körülményeiről. Imádkozzál és dolgozzál! elvet követve sokat jártak templomba, volt, hogy egy vasárnap három misét is tartottak, igazi közösséggé kovácsolták őket ezek az alkalmak.

Ahogy a munka is – sorolta Majláth Imre. Ő 3 éves kisgyermekként érkezett szüleivel Tótkomlósra. Ahogy sokakban, az ő édesanyjában is élt a remény: ez csak ideiglenes helyzet... Sokan ki se csomagoltak ládáikból. Abban bíztak, egyszer visszatérhetnek szülőhelyükre.

Elszállt a remény, tíz év is eltelt, mire belátták, ez a helyzet már végleges.

– Mi, akik áttelepültünk, negyvenketten maradtunk Komlóson. Beilleszkedtünk. A múlt kutatása, rokonainkkal a kapcsolattartás - ez a mi, egyéni feladatunk és ezt szorgalmazza a Rákóczi Szövetség is Gyermekinknek ez a vidék, ez a település a szülőhely, de kell, hogy ismerjék a gyökereiket – tette hozzá Majláth Imre.