Megfogadta Mány Erzsébet sírjánál, hogy bosszút áll

Azért, hogy ráhangolódjanak a beszélgetésre, egy felkavaró, megrázó, az 56-os fővárosi eseményeket is megörökítő fényképekből összeállított kisfilmet vetítettek le, majd Vánsza Pál, a POFOSZ megyei elnöke rögtön jelezte is: ő a valóságban is látta 1956 végén a szétlőtt budapesti utcákat. Aztán arról mesélt, hogy miként vált antikommunistává.

Mindkét nagyapja részt vett az első világháborúban, édesapja pedig a második világháborúban harcolt, és ő beszélt neki a borzalmakról, többek között a katyńi vérengzésről is, amikor a szovjetek lengyeleket mészároltak le. Hozzátette, édesapja az életét a szlovák származásának köszönhette, mivel szlovákul sokakkal megértette magát. A második világégést követően a család 7,5 holdon gazdálkodott 1952-ig, édesapja pedig minden pénzét jószágokra és szerszámokra költötte, és amikor megszületett az első kiscsikó, édesapja azt neki ígérte.

Aztán 1953-ban jött a téeszesítés, édesapját is kényszerítették, és amikor édesapja mondta neki, hogy a „kommunisták elvitték a csikódat”, akkor az benne óriási törést okozott. Otthon a Szabad Európa Rádió adásait hallgatták, és így hamar belenőtt a politikába. Úgy véli, 1956 tavaszán lehetett érezni, hogy valami történni fog.

Az október 23-ai budapesti események híre pár nappal később érkezett meg a térségbe, és 14 évesen ő is elment édesapjával a 26-ára a békéscsabai Kossuth térre szervezett tüntetésre. Röpcédulákat gyártottak és osztogattak, majd a Szabadság térre vonultak, onnan elmentek a Munkácsy utcába, ahol az ÁVH operatív osztálya volt, aztán pedig az Andrássy úton vonultak a laktanyáig, azaz az Andrássy Gyula gimnázium mai épületéig. Hangsúlyozta, nem történt atrocitás, ugyanakkor a vörös csillagokat mindenhonnan leverték.

Október 27-ére újabb nagygyűlést szerveztek, és ekkor követelték a nemcsak a diákok körében, hanem a közéletben is ismert és kedvelt Fekete Pált – aki a Petőfi utcai általános iskolában oktatott – a forradalmi tanácsba. Vánsza Pál hozzátette, hogy november 2-ig csend volt Békéscsabán, bár a rádióban jelezték, hogy voltak sortüzek a fővárosban. Aztán jött a hír, hogy a szovjetek nem ki-, hanem befelé vonulnak. A város környékén 300 tank telepedett le, és Fekete Pálnak köszönhető, hogy nem lőtték szét a várost.

Ugyanakkor november 4-én, amikor megszállták Békéscsabát, ennek ellenére is szétlőtték az Andrássy úton az üzletek kirakatait, eldördültek fegyverek a laktanyánál és a színháznál is, valamint lelőtték a teljesen ártatlanul az utcán tartózkodó Kovács Zoltán honvéd alezredest és Harmati Imre rendőr alhadnagyot. Aztán jöttek a letartóztatások és a megtorlások, Fekete Pált halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban szabadult.

Bár előzetesen nem tudott semmit az ügyről – mivel akkor nem volt Békéscsabán és környékén –, Vánsza Pál részt vett Mány Erzsébet és Farkas Mihály nyilvános tárgyalásán, ahol a fiatalokat halálra ítélték. Az ok az volt, hogy a gyulavári ifjak a határőrségtől fegyvert szereztek, igaz, azokat nem használták, majd vissza is vitték. A Kazinczy utcai laktanyában végezték ki őket. A temetőben, annak szélén megtalálta Mány Erzsébet sírhelyét, és ott megfogadta, hogy bosszút áll. Ugyan erről a tervéről lemondott, elkezdte gyűjteni az 1956-tal kapcsolatos dokumentumokat.