Amikor a hármas szám bűvöletében tudósít a tollforgató

A nyilvánosságtól vannak, akik elzárkóznak, mások szívesen megosztják családi életük örömeit. Ha baba születik, az a legboldogabb pillanat. S ha ez a boldogság triplázódik, ott bizony megsokszorozódik minden, öröm, aggódás, hancúr, küzdelem, harsányság, tennivaló. Orosházán több családdal akkor ismerkedtem meg, amikor megszülettek hármas ikreik. Máig hálás vagyok bizalmukért, hogy beengedtek otthonaikba, betekintést engedtek családi életük változásába, megosztották általam a nagyobb nyilvánossággal is cseperedő gyermekeik életében a jelesebb alkalmakat. Bevallom, a bűvös hármas számot kedvelem miattuk is. 

Most, amikor visszagondoltam, hogy mennyi minden történt 1992 óta, meg is lepődtem: „Úristen! Hogy telik az idő!” Ez az a dátum ugyanis, 1992, amikor az orosházi Tóth család ikrei megszülettek: Angéla, Dávid és Károly. Majd Farkaséknál jártam 1999-ben, hogy hírt adjak Diána Viktória, Dániel és József születéséről. Csupán néhány évnek kellett eltelnie és 2007-ben a Burai hármas ikrek, Bibiána, Bianka és Botond érkezése kapcsán látogattam meg a családot.

2015. október 31. is mintha most lett volna... Ekkor születtek meg a szegedi klinikán a Tompa család ikrei: Boglárka, Nikolett és Hanna. Emlékszem első találkozásomra is a pöttöm pici kislányokkal – de olyan gyorsan megnőttek, hogy 2022 őszén már az iskolatáskájukkal büszkélkedtek, amikor bekopogtam hozzájuk. Egymás szavába vágva mesélték, hogy a Székács iskolában kezdik el diákéveiket. Megmutatták a szobájukat, a katonás rendben az előszobában sorakozó kiscipőket...

Mindenből is három: három egyforma, rózsaszín kutyusos táska, tolltartó, tornazsák, uzsonnás táska,  tisztasági csomag... nehogy veszekedés legyen a lányok között. Abban is hasonlítanak, hogy nyitottak, érdekli őket minden, például az újságíró notesze, amibe rajzoltak nekem szíveket. S ahogy érezték, lassan vége a látogatásomnak, egyikük kibökte: „Játsszál velünk!”

Miután már valamennyi lufi kipukkant a lufifújó verseny hajrájában (nem biztos, hogy jó ötlet volt a meglepetésem) kő, papír, ollóztunk, majd azzal váltunk el, hogy játszani máskor is elmegyek hozzájuk. Már a riportomat írtam, amikor pittyent a telefonom. Az ikrek a szobájukból videóüzenetet küldtek. No, engem ezek az apró, de emlékezetes pillanatok éltetnek, s adnak reményt, hogy borúlátó, panaszkodós, keserédes világunkban az ilyen hálás témákkal és bájos szereplőikkel megérintjük olvasóink lelkét is.

Hogy Gajdács Pálnak melyik volt a legemlékezetesebb tavalyi cikke, arról ITT olvashat.