A Zsil-völgyében jártak a békési KÉSZ-esek

Délután egy órakor indultunk Békésről, és bizony este 9-kor érkeztünk meg a szálláshelyünkre, a Lupény melletti Őrhegyre, az 1450 méter magasan felépített panzióba – tájékoztatta hírportálunkat dr. Pálmai Tamás. A békési KÉSZ képviselője kiemelte, a kitűnő vendéglátásról a legutolsó KÉSZ-bálon megismert barátaik gondoskodtak, mint ahogy az ottani programról is. Ez utóbbi legfontosabb része a rengeteg beszélgetés volt, két év lemaradását kellett behozni, de a teljes szombati nap gyakorlatilag a környék buszos és gyalogos meglátogatásával telt el. 

– Mondhatni, kis túlzással a ’48-as Piski mezei győztes csata helyszínétől szinte Herkulesfürdőig terjedő vidéket jártuk be – tette hozzá. – Ezen egy nyugdíjas helyi tanár volt az idegenvezetőnk, aki a gombáktól a történelemig, a szénbányászattól az ottani magyarság mindennapos életéig, a kis maroknyi közösségük sokszor elképesztő energiával megvalósított közéleti tevékenységéig minden témakörben otthon volt. Házigazdánkat, Benedekfi Dávid személyét emelnénk itt ki, akit éppen a közelmúltban tüntettek ki Déván, a XIII. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával a több, mint 300 magyar rendezvény megszervezéséért járó elismeréssel, a Barcsay Ákos-díjjal. Az ezeréves határ, a Bóli barlang Mária jelenése, a lakhelyünk felé vezető stációk, az ikonokkal teli alagút, a hegytetői kereszt, a tulipánfa, a Maderspach Viktor emlékhelyek, a felhőkbe burkolódzó Páring és Retyezát csak villanások abban a szépségsorozatban, amiben részünk volt. Mellette persze a Ceausescu-időszak és a vadkapitalizmus ütötte táj- és léleksebek. No, meg a konok kitartás. Az igenis vagyunk attitűd. 

Hangsúlyozta, ha a kirándulás által „elért” eredményt taglalják, az többrétegűnek mondható. Az odalátogató csoport részére kitűnő csapatépítés volt. A járvány időszaka előtt léptek be többen is a békési KÉSZ csoportjába. A Covid megakadályozta a személyes találkozások zömét, a saját szervezésű rendezvények is elmaradtak. 

– Ez a három nap kitűnő alkalom volt a közös gondolkodásra és lazításra egyaránt. A fogadó házigazdák részére pedig egy felélesztett élő kapocs voltunk a sok levél és telefon után. Végre megölelhettük egymást, egymás szemébe nézhettünk és beszélgethettünk óraszám. Azt máris megelőlegezhetjük, hogy mindkét fél lelki ereje megsokszorozódott e találkozástól. Úgy érezzük, hogy mindenki többet, jobban és lelkesebben teljesít e hétvége után. Jó volt ott lenni. Jó volt velük lenni. Jó volt velük és magunkkal is „együtt” lenni, imádkozni. Szép lehetőség volt, éltünk vele, köszönjük és szívesen megismételjük – fogalmazott. 

A látogatás a Magyar Kormány támogatásával valósult meg a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány és (KÁMME) a Bethlen Gábor Alapkezelő közvetítésével.