Több lekvár kerülhet idén a kamrapolcokra Békésben

Krizsán Tibor gyomaendrődi őstermelő lapunk kérdésére elárulta, immár 20 éve foglalkoznak családi gazdaságukban gyümölcstermesztéssel és -feldolgozással. Van szilva-, sárgabarack-, meggy-, birs-, körte- és őszibarackfájuk is. Hozzátette, az utóbbi évek tavaszi fagyai a termést szinte teljesen elvették, ám idén már jóval kecsegtetőbb a mennyiség. Az aszály viszont problémát okoz, amit öntözéssel igyekeznek ellensúlyozni. 

Az őstermelő kifejtette, meggyből, sárgabarackból, szilvából és birsből is készül lekvár a gazdaságukban. Ezek közül a klasszikus szilvával kezdték egykor, csak azt követően láttak neki feldolgozni a többi említett gyümölcsöt. Egy szezonban mintegy 2500 üveg lekvárt főznek, amiket új és sok visszajáró vásárlójuknak értékesítenek, valamint a környékbeli rendezvényeken – például a Szarvasi Szilvanapokon – is részt vesznek a kész termékeikkel. Továbbá alapanyagért is járnak hozzájuk lekvárfőzéshez. 

A lekvárfőzés alapjairól Krizsán Tibor elmondta, véleménye szerint elengedhetetlen hozzá a jó gyümölcs, illetve a háziasszony gondos keze, hiszen a dzsemekkel ellentétben a lekvárnak jóval sűrűbbnek kell lennie, ami hosszas kavargatást és nagy odafigyelést igényel. A különböző lekvárokról elmondta, a szilva például cukor nélkül készül, mert már maga a gyümölcs is eléggé édes, az abból készült főzetet pedig leginkább tésztához, lekváros kiflikhez és papucsokhoz, valamint különböző ételekhez használják. A meggybe, barackba és birsalmába ugyanakkor már szükséges a cukor is. 

– Az alapanyagok beszerzésekor a legfontosabb a minőségi gyümölcs kiválasztása – hangsúlyozta az őstermelő. Ennél is fontos azonban a darabonkénti átválogatás még az alapos mosás és magozás előtt. 

– Ezután jön a baracknál a darálás, majd a főzés és az üvegbe való betöltés. Krizsán Tibor kifejtette, tanácsot azért is nehéz adni lekvárfőzés terén, mert ahány ház, annyi szokás, és mondhatni annyiféle technika létezik manapság. Míg régen a hagyományos zománcozott üstökben főztek az asszonyok, aminek betapasztották az alját, és állandóan, sokszor felváltva kavargatták, hogy ne égjen oda a gyümölcs, addig ma már sütőben, speciális lekvárfőző rozsdamentes és dupla falú edényekben, vagy akár gépekben készülnek a főzetek. Ez utóbbiak sokszor időt és energiát is spórolnak. Finom lekvárokat is lehet bennük készíteni, de mégsem azokat a klasszikusokat, amiket nagymamáinktól megszoktunk. 

Visszatérve az ahány ház, annyi szokásra, az őstermelő elmondta, minden, lekvárt főzni készülő ember tanult valamit a témában szüleitől, nagyszüleitől, amit alkalmaz a konyhában, illetve ma már az internet is tele van különböző praktikákkal és útmutatásokkal, a választás csupán ízlés kérdése. Végül elmondta, korosztályt tekintve még mindig az idősebbek főznek leginkább lekvárt, ám egyre többször főzik együtt gyermekeikkel unokáikkal, vagy legalábbis nekik készítik.

A fiatalok maguktól mondhatni kevésbé foglalkoznak a témával, hiszen a lekvárfőzés sok munkával jár, egy egész napba is telhet, ráadásul a befektetés is jelentős, már csak ha egy komolyabb edény megvásárlását nézzük. Ők megveszik a kész lekvárt, de a tudatos életmód felé haladva egyre inkább keresik a minőséget, és így a kézműves termékeket. Ugyanakkor az ifjú korosztályból is akad egyre több vállalkozó személyiség, aki belevág a saját kezű készítésbe. A lekvárfőzés tehát újra divatba jöhet, különösen akkor, ha az árak még inkább elszabadulnak a piacon.

Megduplázzák a tavalyi mennyiséget

A gyulai Csete Erzsébet elárulta, a napokban főzte meg a második adag sárgabaracklekvárt a családnak, ám ezzel koránt sincs még vége a szezonnak. Ezután jön még a szilva, illetve főz még paradicsomlevet, lecsót és őszibarackbefőtt eltevésben is gondolkozik. Hozzátette, idén lányával – aki gyakran egyedül is nekifog a lekvárfőzésnek, ő maga például fügelekvárt is készít – úgy döntöttek, mindenből dupla adagot készítenek. 

Egyrészt azért, mert már a korábbi években is egyre hamarabb kiürült a kamra, másrészt az egyre növekvő árak miatt. Baracklekvárból idén például már 24 üveggel főztek, és szilvából is legalább ennyit terveznek. Technikát tekintve pedig a nagyi receptjére esküsznek, bár ők a cukorral óvatosabban bánnak a baracknál.