Ösztönözzük gyermekünket, hogy segítsen a házimunkában

Pálovistné Czene Ágota, a gyulai Németvárosi Óvoda intézményvezetője elmondta, a munkára való nevelés már tulajdonképpen kisgyermekkorban elkezdődik, és nagyon fontos az, hogy otthonról mit visz magával a gyermek, mit lát a szüleitől és a saját háztartásukban. Hangsúlyozta, egy kisgyerek számára a munka szinte egyenlő a játékkal, ami az ő fő tevékenysége. Ebben a korban kíváncsiak, nagy a tudásvágyuk és érdeklődésük, így szívesen próbálják ki magukat abban, amit a felnőttek csinálnak. Persze, csak a maguk szintjén, és kizárólag addig szabad őket „befogni”, ameddig van kedvük például a pakoláshoz, portörléshez vagy éppen a mosogatáshoz. Az intézményvezető elmondta, a házimunkára való ösztönzésben lényeges, hogy olyan eszközöket biztosítson a szülő vagy épp az óvodapedagógus a gyerek számára, ami motivációs erővel bír. Például nem lehet odaadni egy óvodáskorú gyermeknek egy felnőttgereblyét, de egy kicsivel ő is elbír és próbálkozhat vele. 

Hozzátette, az óvodai nevelésnek egyébként szerves része a munka jellegű tevékenység, és fontosnak is tartják, hogy kielégítsék a gyerekek ilyen irányú vágyát, illetve azt fokozzák. Hiszen azáltal ismerik meg környezetüket, szereznek tapasztalatokat és fejlődnek a képességeik is. Pálovitsné Czene Ágota elárulta, a munka jellegű tevékenység az óvodában kétfelé oszlik. Az egyik az állandó, a másik az alkalomszerű, kötődik például egy évszakhoz vagy ünnepkörhöz. Az állandóak között van például a játékok elpakolása, alkalomszerű pedig többek között a karácsonyi készülődés közbeni mézeskalácssütés, azon belül a tojás feltörése vagy a tésztagyúrás. Kiemelte, az állandó tevékenységek azért fontosak, hogy például a rendrakás természetessé váljon a gyerekeknek. Ez viszont egy folyamat, nem megy egyik napról a másikra, ezért is kell időben elkezdeni. 

Az alkalomszerűek pedig inkább kihívást jelentenek a gyerekeknek. Ilyen lehet az, amikor a másik csoportból kell elkérniük valamit, vagy egy üzenetet átadni a konyhában lévő dajkának. Ezeket különösen várják az óvodások, hiszen a megbízatás azt jelenti számukra, hogy elég jók és nagyok már ahhoz, hogy elvégezzék az adott feladatot. A kiscsoportosok vagy a többiek számára pedig ösztönzően hat, ha egy társukat megbízzák valamivel, mert később arra törekszenek majd, hogy ők legyenek a következők. A sarkadi Nagy Istvánné két gyermeket nevelt fel férjével, és már egészen kicsi koruk óta bevezették őket a háztartásbeli és a ház körüli munkák elvégzésébe. Míg lányuk mellette tevékenykedett a konyhában vagy a takarításnál, addig fiukat a férje vitte magával mindenhova, például egész korán dolgozott már mellette a gyárban is. Persze látja azt, hogy a mai munkára való nevelés már nem erről szól, mégis úgy gondolja, hogy jó példa lehet az újdonsült szülők számára a nagyszülők története.

Sikerélményt ad a kislánynak

A békéscsabai Nagy Izabella kislánya ötéves óvodás, de egészen pici kora óta segít a kisebb házimunkák elvégzésénél. Tudatosan alakította úgy az életét, hogy a játék mellett ez is része legyen, persze életkorának és fizikumának megfelelően. Amikor porszívózik, gyermeke a játék masinájával szorgoskodik mellette, de szívesen feltöröl, vagy adogatja a száraz edényeket mosogatás után. Sokszor együtt pakolják be a szennyest a mosógépbe, utána teregetnek, közben énekelnek, verselnek. Kislánya már zoknikat is tud hajtogatni. Mindig öröm és sikerélmény neki, ha segíthet.