Izgalmas afrikai ralira készül a csabai óvó bácsi

Hamarosan startol a Bamako rali, de nemrégiben egyfajta felkészülésként a Balkánra látogatott Botyánszki Bence és „off-road társa” Muráti Kamilló. A tereplovagok a fővárosi LandKaland Sportegyesület által szervezett szerbiai túrán tesztelték magukat, és a sivatagi kalandra felkészített terepjárójukat. Az etapok több napon át tartottak, nagyrészt köves, murvás utakon, ahol meredek, felezővel bevehető kaptatók is bőséggel vártak az autóra, az össztáv pedig közel 2000 kilométer lett.

Első nap reggel hét óra körül indultak egy sabaci hotelből, a Zlatibor Nemzeti Park felé, ahol magasba törő hegyek és mélybe szakadó völgyek várták a kalandorokat.

Bence elmondása szerint páratlan szépségű tájakon autóztak, melyet később a lemenő nap fénye csak még jobban kiemelt. Látták a Rovni Jezero-t, ami egy milliónyi köbméter betonnal kitömött, hatalmas völgyzárógát, jártak erdős-dombos vidéken, a Drina folyónál pedig megnézték azt az ikonikus házat, amely egy sziklára épült a hömpölygő hullámok közepén, és amely sokszor megjelenik képeslapokon, vagy különböző netes fotókon.

Az 1998-as Macska-jaj című film híres rendezője Emir Kusturica szülőfalujában is jártak, majd délután hat körül érkeztek az aznapi célhoz egy zlatibori hotelbe.

A következő nap fő attrakciója az Uvac-kanyon, Szerbia egyik turisztikai attrakciója volt. – Itt két útvonalat kaptunk, a könnyebbik egy gyönyörű völgyben kezdődött, majd egy 1400 méter feletti gerincen folytatódott, körülbelül 80 kilométer hosszú és jól járható, köves, makadám utakkal, némi aszfalttal fűszerezve.

A kalandosabb pedig sziklásabb terepet ígért, de az időjárás ennek nem kedvezett, így mindenki az első úton ment végig. Ezután Sjenica következett, ami egy nagyrészt muzulmán kisváros, igazi, Marokkóhoz hasonló hangulattal, ahol lépten-nyomon kis üzletekbe futott az ember. Majd egy gyorsabb makadám, murvás és néhol aszfaltcsíkos út jött, ez egy igazi konvojban haladós futam lett, itt 70-80 kilométert autóztunk a kraljevi végállomásig – mesélte Bence.

Az utolsó futamnapon, és a rá következő délelőttön Kopaonik legszebb részeit járták be a terepralisok.

Ez a terület egyike Szerbia legmagasabb hegységeinek, ahol az egyedülálló szépségű és vadregényes utakat csillagtúraszerűen fedezhették fel a kalandorok. Itt különböző nehézségű és hosszúságú útvonalakat kaptak a szervezőktől, melyek közül a saját igényeiknek megfelelően választhatták ki a legérdekesebbeket.

Vasárnap szintén hasonló kaland várt rájuk, de már a hazaúttal egybekötve. – Úgy választottuk ki az utakat, hogy közben a szervezők által már kipróbált, és ajánlott helyeket is útba ejtettük. Az egyiken, a világtól szinte teljesen elzárva, az ottaniak saját maguk tenyésztették a pisztrángot, és többféleképpen füstölték. Persze hogy kipróbáltuk, ahogy egy autentikus vendéglőt is a vadonban.

Kamilló itt egy akkora pleskovicát evett, hogy este a szállodában már csak nézelődött az étteremben. Olyan volt a jelenet, mint a Sose halunk meg című filmben a krémesevős rész. Mindenki szurkolt már a végén neki az asztaltársaságból – emlékezett vissza a versenyző nevetve, a visszaút előtti kalandokra.

Több helyen is jótékonykodnak

Decemberre négy helyszínre szerveztek véradást a versenyzők, az első Békéscsabán volt csütörtökön. – Most több mint hetvenen nyújtották a kezüket, ez majdnem duplája a tavalyinak. A jótett mellett ajándékot is kapott minden véradó, de a látogatók is. Továbbá megtekinthették a terepjárónkat, amivel Afrikába megy majd a csapat – részletezte Botyánszki Bence. Aki hozzátette: december 10-én a fővárosban, két helyszínen, majd december 17-én Szegeden lesz a csabaihoz hasonló véradásuk.