Még Londonba is meghívták a dévaványai hagyományőrző nőket

Varga Istvánné, a Hagyományőrző Nők Egyesületének elnöke elárulta, bár 2013-ban regisztrálták mai nevüket, múltjuk valójában a régebbi időkbe nyúlik vissza. Egészen a rendszerváltás utánra, 1998-ra, amikor egy megyei szervezet tagegyesületeként kezdték meg tevékenységüket. Ebből váltak ki nyolc évvel ezelőtt, így alakultak önálló egyesületté.

Hozzátette,

a profil természetesen ugyanaz maradt­, amit már a megyei tagként is képviseltek, hiszen máig és a jövőben is legfőbb céljuk a hagyományok ápolása kultúrában­ és gasztronómiában egyaránt.

Jelenleg 16 állandó tagjuk van, illetve néhány pártolójuk, akik szinte mindenhová velük tartanak. Többségük háziasszony a közép- és idősebb korosztályból, de néhányuk gyermeke – például az ő lánya – is csatlakozott már hozzájuk. Bár alapvetően női egyesületként működnek, vannak férfi tagjaik is, ilyen egyikük pékvégzettségű unokája, aki a gasztronómiai vonal miatt került be a csapatba.

A gasztronómiára rátérve elárulta, idősebb korukból fakadóan tagjaik még jócskán őrzik azokat az értékeket, amiket még nagyszüleiktől vettek át és tanultak meg. Ilyen például a kelt kalács és egyéb régi sütemények, ételek készítése.

Utóbbiakból sok olyat sütnek és főznek, amiket ma már kevesen ismernek és próbálnak meg elkészíteni.

Kifejtette,

lényegében azért tértek rá a közös sütésre, mert azt mindannyian szeretik csinálni, ráadásul egy korábbi eseményen – a dévaványai Civil Ház egykori átadóján, amire régi ételek kóstolójával készültek – rájöttek, hogy ebben jók együtt, és a visszajelzések is pozitívak voltak.

Majd jöttek a rendezvények, a városnap és Ványaiak világtalálkozója. Ezekre sütöttek perecet, mézest, de már vitték magukkal a sütőt, a nyújtódeszkát, nyújtófát, cirokszárat és a házi szilvalekvárt is, mert úgy gondolták, a hazalátogató volt ványaiak a frissen kisült, cirokszárra tekert kürtőskalácsnak és a szilvalekváros kiflinek örülnének igazán. Az ötlet jónak bizonyult, és ezzel be is kerültek a település vérkeringésébe, amivel rengeteg új feladat hárult rájuk. Hiszen sok mindennek utána kellett nézni, fejleszteni a felszerelésüket, megszerezni a Nébih engedélyét, illetve kialakítani az arculatukat. Közben több települési (Szeghalom, Ecsegfalva, Békéscsaba, Szeged) rendezvényre hívták őket, melyeken szintén kürtőskalácsot és lekváros kiflit kértek tőlük.

Hozzátette, egyesületük élete nem csak a sütésből áll. Sokat kirándulnak kül- és belföldön egyaránt, és olyan kulturális eseményeket is szerveznek Dévaványán, mint a Retro majális, amit immár ötödik éve hívtak életre. Továbbá jótékonysági megmozdulásokban is részt vesznek, egyik programjuk címe a Jótékony Advent – mindenki asztalára kerüljön kalács elnevezésű, de rendszeresen sütnek a helyi idősek otthonának, a családsegítőn keresztül a rászorulóknak, és a lakosságnak például anyák napján vagy farsangkor.

Talán ennek is köszönhető, hogy két éve megkapták a megyei közgyűlés Közösségért díját, amire a városvezetés terjesztette fel őket, és azóta is büszkék rá.

A Magyar Fesztiválon is sütöttek

Varga Istvánné elmesélte, egy Szeghalmi Disznótoros Fesztiválon találkoztak egy Londonban élő helyi férfival, aki később a Magyar Fesztivált szervezte az Egyesült Királyságban, ezzel igyekezett összetartani az ott élő magyarokat. A 2018-as rendezvény előtt pedig eszébe jutott a csapat, és meghívta őket, hogy süssék meg kalácsukat és kiflijüket ott is. Mindez nagy meglepetés volt számukra, de örömmel fogadták el a felkérést. Az egyhetes fesztivál helyszíne egy farm volt, ahol minden eszközt biztosítottak számukra. Végül két hetet töltöttek ott.