Hetvenévesen táncvébét nyert Králik János

Amikor 2019-ben Králik János Dubaiban 2017 után másodszor nyert nejével a World DanceSport Federetion (Nemzetközi Tánccsoport Szövetség) szenior versenyén, olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Néhány hónap múlva azonban minden megváltozott, élete tragikus fordulatot vett. Gyötrő fejfájással vitték kórházba, majd a hárombetűs, gyilkos kórt diagnosztizálták nála. Neje, Králik Jánosné Jutka mondta tegnap, amikor nála jártunk, hogy mindig arra gondolt, ha egyszer még felkéri táncolni a párja, sohasem engedi el. Hiába küzdött azonban minden erejével a férfi, szervezete feladta harcot.

– A tánc révén, a Balassiban ismerkedtünk meg, én 14, János 18 esztendős volt – mesélte Jutka. – A szalon-, másként mondva a társastáncot választottuk, Nyíri Lajos bácsinál csiszoltuk tudásunkat. (Szeniorként a róla elnevezett tánccsoport egyesületbe tértünk vissza.) Táncpartnerekből szerelmesek lettünk, és néhány év múlva megesküdtünk, majd 50 évig éltünk boldog házasságban.

Tíz évig versenyeztek, mindent megnyertek, amit itthon lehet, külföldön is sikereket értek el, akkoriban viszont csak a szocialista államokba utazhattak bemutatni tudásukat. Magyarországon eljutottak a legmagasabb, „S” osztályba. Aztán a gyermekeiknek – két fiuk született, és két unoka is bearanyozta életüket –, valamint a munkájuknak éltek. János szakoktatóként dolgozott Békéscsabán a 635. számú ipari szakmunkásképzőben, majd jogutódjában, a Kós Károly szakképző iskolában. Ő maga is egész életében tanult, képezte magát, nyitott volt mindenre. 1978-ban végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakát. Később nagyon érdekelték a számítógép vezérelte faipari gépek.

Gyakorlatioktatás-vezetőként vonult nyugdíjba 2009-ben, és munkásságát Pedagógus Szolgálat Emlékérem-kitüntetéssel jutalmazta az oktatási és kulturális miniszter. Judit a Zöldértnél dolgozott vezető adminisztrátorként, majd a megyei munkaügyi központban több beosztásban, vezette egy ideig a békéscsabai kirendeltséget is.

– János az 1970–80-as években barátjának, Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművésznek az elképzeléseit váltotta valóra. A művész által megálmodott meseházi fafigurák és játszótéri plasztikák makettjeit készítette el fából. Voltak köztük pipikék, elefántok, csikóhalhuszárok – ecsetelte Jutka. – Mihály a Békés Megyei Népújság szélére vagy univerzálos csomagolópapírra rajzolta fel filctollal ötleteit, János pedig ezek alapján készítette el fából a maketteket.

A csabai Meseház berendezési tárgyait az 1988-as nyitást megelőző három nyáron át faragták a Békés Megyei Népművészeti Egyesület fafaragói. A csoport Schéner Mihály tervei alapján, az ő művészi törekvéseinek, elképzeléseinek megvalósításán dolgozott. Gerlai Ferencné Ica néni visszaemlékezésében elmondta, a csapatot Králik János vezette, fogta össze, és Schéner Mihálynál az „összekötői” feladatokat is ellátta, több munkafázisban részt vett. A Mester által adott tervek alapján rajzolta ki a formákat, állította össze a Mesekeltető asztal lábazatát, a Mesetrón elemeit. Emlékét a Meseház tárgyai is őrzik.

Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke kiemelte, fafaragó nyári táboraikban értékes köztéri alkotások – harangláb, székelykapuk készültek – Tóth Sándor, Králik János és Széll János irányításával, melyek ma is láthatók. Králik János népművészeti tevékenységét Király Zsiga- és Wlassics Gyula-díjjal jutalmazták.

– Nyugdíjba vonulásunk után álmodtunk egy nagyot, és egy új, egészségesebb, de pörgős életet kezdtünk élni – ecsetelte Jutka. – Leporoltuk a tánccipőinket, és elkezdtünk újra versenyszerűen táncolni. Megmutatva, hogy hatvan-hatvanöt felett is van élet. Először még 1977-ben, a csúcson hagytuk abba. Azóta viszont szinte minden megváltozott: a tartás, a lépések, sokkal pontosabb és sokkal szebb a mai tánc. Mindez számunkra kihívás volt.

Az utóbbi hét évben a legrangosabb külföldi és hazai versenyeken vettek részt, 42 országban táncoltak nagy sikerrel, 55 kupát hoztak haza. Sokszoros magyar bajnoknak mondhatták magukat 10 táncban, illetve külön-külön latin és standard táncokban. És hogy mit jelent a 10 tánc? Králik Jánosné elmondta, öt latin és öt standard táncból tevődik össze. Előbbihez tartozik a szamba, a rumba, a cha-cha-cha, a pasodoble és a jive, utóbbiba az angol és a bécsi keringő, a tangó, a slow fox és a quickstep.

– Két éve Dubaiban egy ötcsillagos szállodában tartották a világversenyt, és egy hatalmas perzsaszőnyegre rakták le a parkettát, amely velünk mozgott együtt. Maga a csoda volt rajta táncolni – mesélte Jutka. – Sajnos, ez már soha többet nem adatik meg nekünk.

Fiatalok rumbát táncoltak a tiszteletére

Amikor Schéner Mihálynak megjelent a Meseházi játékok című kiadványa, egy példányt dedikált is Králik Jánosnak. Mégpedig a következő szöveggel: „Králik Janinak munkatársi barátsággal. Nagy érdemeket szereztél a Meseház famunkáiban és a Fabolatórium berendezésében.”

A szakoktató jó barátja volt Gubis Mihály képzőművésznek is, aki tragikus körülmények között halt meg Németországban. Králik János készítette el a kopjafát a csabai, Vasúti temetőben lévő sírjánál. Amikor szombaton hajnalban a szenior táncos elhunyt, délelőtt, a szentesi, országos 10 tánc bajnokságon már értesültek róla. Fiatalok táncoltak el tiszteletére egy rumbát, szem nem maradt szárazon.